Boldog születésnapot, Namjoon! (16/8 + )

Boldog születésnapot, Namjoon!

Cím: Boldog születésnapot, Namjoon!

Rész: 1/1

Párosítás: Namjin / Namjoon x Seokjin / Rap Monster x Jin / RM x Jin

Műfaj: Yaoi / Slash / OS – One Shoot / Smut (?)
               Üvegezés / Spin the bottle

Szemszög: Jin

Megjegyzés: Ez az OS egy mentorrendszer keretein belül készült. Köszönöm a segítséget Yoki!:)

Korhatár: 16/8+

Warning: Trágár beszéd és szexuális tartalom!

Hetek óta arra a napra készültem. Nem olyan egyszerű visszafogottan az érzelmeidet szabadjára engedni. A két szó nagy ellentétben áll egymással, de nem csak maga a kifejezés jelentése, hanem a lelki tartalma is. Visszafogni magad úgy, hogy szabadjára is engeded… Egy madarat sem tudsz „csak egy kicsit” elengedni. Ha elengeded, elrepül, messzire távolodik. Viszont, ha Magadhoz közel tartod, vigyázva rá, ugyanannyira közel marad hozzád. Talán a mostani érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy selyemszalagot kötsz ennek a madárnak a lábára. Egy ideig azt hiszi, hogy csak egy kellemes kis díszt helyezel fel kedvességed jeléül, utolsó ajándékként, hogy végre egyedül repülhessen, viszont amint boldogan szárnyalni kezd, pár csapás után megérzi, amint valami visszafogja. Ez pedig nem más, mint a szalag. Jelen esetben az én szalagom nem más, mint a félelem és a szabályok.

Azok a bizonyos szabályok, az a szalag, ami hátra kötötte a kezemet, utasítva, hogy nem, meg se próbálj bármilyen szerelmi kapcsolatot létesíteni egy emberrel, aki nem idol; azzal aztán végképp ne merészelj, aki beleesik az idol, avagy bandatag intervallumba. Menten fognak és felnégyelnek. Viszlát neked karrier, üdvözöllek botrány.

Azok a bizonyos szabályok… sokkal inkább megszeghetetlen előírások. Erősebbek, nyomatékosabbak, mint amit az ember csak regula alatt ért. Olyanok, mint amikor az iskolapadban magolod a definíciókat. Szent és sérthetetlen. Pontosan kell követned, nem változtathatsz meg benne egy szót sem. A legdurvább tanáraidnál már csak egy ártatlan névelő csere is súlyos vétek... Ezek az emberek itt pedig a vezetőség, a fejesek. A mi „véres kezű tanáraink”. Ez ilyen.

Pont ezek miatt a dolgok miatt van szükségünk lazításra. Lazításra, amit az esetek nagy részében nem kapunk meg, vagy csak nagyon ritkán. Most szerencsénk volt. Rap Monster születésnapja alkalmából sikerült egy kellemes szabadnapot kapnunk, amit el sem hittem, amikor a menedzser kijelentette. Egy teljes nap lazítás. Nem, nyilván ebből sem lett henyélés, mert az ARMY-knak születésnapi képeket, posztokat raktunk ki, edzettünk, de ez semmi ahhoz képest, ami úgy általában véve történik egy napon. Ez már jól is esett. Mondjuk néha a napi két koncert helyett, el tudnék viselni egy ilyet...

Én szokásomhoz híven korán keltem, hogy kész legyek mindennel, és amikor Jungkook Namjoonnal elment, hogy együtt gyakorolják az egyik táncunkat (ez volt olyan dél körül), végre neki tudtam állni a torta sütésének. Igen, a mi drágalátos szörnyetegünknek ma van a születésnapja.

A többiek izgatottan díszítették fel a teret minimálisan, amíg én a tortát sütögettem. Természetesen a köszöntés is megvolt a kora este kezdetével, amikor a maknae és a leader fáradtan estek vissza a táncteremből. Jungkook jól megdolgoztathatta hyungja vén csontjait. Legalábbis, ami a fáradtságot elnézve nekem eljutott az agyacskámig.

Visszatérve az idol léthez, természetesen nem a negatív dolgok halmaza az egész. Közel sem, mivel mi mindannyian nagyon szeretjük azt, amit csinálunk. A fáradtság és a stressz mellett nagyon fontos az is, hogy mennyire szeretjük az ARMY-kat, imádunk énekelni és táncolni, az egész közösséget imádjuk, és mindannyian testvérként szeretjük egymást. Vagy… annál is jobban. Viszont van egy szint, amit a cég már nekünk sem enged meg.

- Jin hyung! – üti meg a fülemet a gondolataimba mélyedés közben a kicsi Taehyung hangja. – Jin hyung, hallod? Nem, megint nem figyelsz. Azt mondta J-hope, hogy milyen király lenne üvegezni. Gyere a nappaliba! Már mindenki belement, te sem maradhatsz ki! – kulcsolta ujjait a csuklómra a kis, jelenleg kiszőkített hajú fiúka. Igen, visszatérve ahhoz a bizonyos stressz faktorhoz; nekünk is néha ki kell ereszteni a gőzt. Az ilyen fajta ünnepek pedig tökéletes alkalmak erre. Ugyan van, hogy már kicsit a ló túloldalára esünk. Én meg akartam állni a pár pohárnyi iszogatásnál, de a többiek ezt nem így gondolták. Nagyjából este tizenegy óra volt, mi pedig már jó pár pohár fenekét láttuk. Nem mondhatnám, hogy részeg voltam, hiszen hazudnék, mert sosem iszom annyit, hogy az legyek. Akkor is tudatában voltam annak, amit tettem, főleg azért, mert elkezdtem érezni a gyomromban dobogni a szívemet. Jó, furcsán hangzik, de tényleg, ha stresszes vagyok, akkor valami ehhez hasonló érzésem van.

Tae-vel leültünk a nappaliban a sötétvörös szőnyegre, aminek akkor örültem, hogy ilyen a színe, hisz a borfoltokat nem kell majd nehezen kiszednem belőle, ha úgysem látszik. De már most tudom, hogy holnap ki kell mosnom…

- Namjoon hyung, kezdj te – beszélt izgatottan Jungkook, aki az alkoholos italokat nem igazán bírja, és ha iszik is, akkor sokkal inkább egy érzékenyebb, sebezhetőbb lelkű emberré válik, mint amilyen egyébként. – Te vagy az ünnepelt!

- Addig érvénytelen lenne, amíg Jimin ölében ülsz, drága. Ha rátok mutat az üveg szája, hogy döntjük el, hogy ki az, akit a véletlen kiválasztott? – reagált Namjoon.

- Neee, hogy lehetsz ilyen gonosz? Hogyan kérhetsz ilyet tőlem… - fordult meg a maknae hyungja ölében, hiszen a leader burkoltan arra kérte, hogy másszon ki onnan. Kookie szorosan Chim nyakába bújt, és egy kis ideig magához ölelte szorosan. Jimin jelen esetben sokkal inkább egy keményebb jellemet vett fel, mint amilyen általában, rá is hatással volt az a jó pár pohár, az egyszer biztos.

- Srácok, most már elég a romantikából, játszani akarok! Pattanj ki a szép kis seggeddel az öléből! Majd, ha mázlitok van, titeket forgatunk ki, és akkor majd megerőszakolhatjátok egymást – morrant Suga, ahogy az tőle várható volt. Bár ezt a megerőszakolósdit kissé túlzásnak éreztem, ami azt illeti, de jelenleg a forró érzet az elmémben nem hagyta, hogy leteremtsem. Apropó, nála ez úgysem használna.

Jungkook végül nagy nehezen kifordult Jimin öléből, és szorosan mellette foglalta el a helyét, vállára hajtva a kobakját, majd az idősebbik alkarját kezdte el simogatni.

- Most, hogy mindenki elhelyezkedett… - nézett rám Namjoon, ahogy végre én is befészkeltem magamat Jungkook és Suga közé – azt hiszem, kezdhetjük is – vigyorgott a leader, majd pedig fogta az immár üres borosüveget, és a szőnyeg közepére rakta. Láttam, hogy annak száján még most is folynak ki cseppek, amitől a hideg is végigfutott rajtam, hisz hirtelen egy horrorfilmben éreztem magamat. Mintha csak vér csörgedezne ki az üveg száján. De ha ez nem is ijesztett volna meg eléggé, a második számú horror pedig egyébként sem más, mint az, hogy az mind a szőnyeg mélyén fog helyet foglalni, amit én nyertem el – hogy kiszedhessem – mint feladat. Bár jelenleg ezzel a ténnyel nem vagyok hajlandó foglalkozni.

Az üveg forogni kezdett, ami valójában hatékonyabb lett volna, hogy ha nem egy szőnyegen történik, viszont nincs az az isten, hogy én kijelentsem, hogy szálljunk le a szőnyegről. Nem akarom, hogy minden boros legyen.       
Suga hirtelen megállította az üveget.

- Ez így egy szar – jelentette ki, nem kifejezetten finoman. – Srácok, mielőtt itt még sértődés lesz; szerintem jobb, ha az előtt találja ki az ember, aki forgat a feladatot, mielőtt kiválasztjuk a két embert, akinek meg kell tennie. Nem akarok itt sértődést, vagy konfliktust.

Mindannyian egyetértettünk, bár nekem már végérvényesen borsószem méretűvé zsugorodott a gyomrom, amikor Namjoon kimondta, hogy a még ki nem választott két embernek milyen feladatot talált ki: fülnyalás.

Meglátásom szerint, ez egy elég erotikus kezdésre sikerült, főleg, ha már csak magamat gondolom bele a helyzetbe. Titkon reméltem, hogy ez egy amolyan ártatlan játék lesz, ami felelsz vagy mersz alatt fog futni, és a merés is annyiban fog kiteljesedni, hogy egyél meg egy nagy kanál erőspaprikát. De nem, ezek szerint itt már mindenki túl ittas ahhoz, hogy normálisan gondolkodjon.

Az üveg megállt, méghozzá Tae felé mutatott a szája. Rapmon újra pörgetett, és az öntudatlan üveg immáron Jungkook felé köhögte ki gyomra tartalmának az utolsó cseppjeit.

Tae nem bánta a dolgot, ahogy láttam. Az éppen nem résztvevő srácoktól hangos éljenzés kezdett harsogni, ami elnyomta a szobában mellesleg középhangosan szóló zeneválogatást, ami elég party hangulatot kölcsönzött a dormba. Érdekes módon mindannyiunknak kellemes a zenei ízlése, ilyen estéken valahogy mégis a tuc-tuc, értelmetlen zene férkőzik mindenki tudatába, ha választani kell, hogy „Na, srácok, mit tegyek be?”.

Saját magam megcáfolva, most épp a Despacito szólalt fel a hangszórókból. Nem tudom, hogy melyikre tört fel mindenkiből nagyobb üvöltés, a zenére, vagy arra, hogy megtörtént az a bizonyos hallószerv nyelvvel történő kényeztetése.        

Minden esetre úgy láttam, hogy a srácok mindkettőnek borzasztóan örültek, így tapsolni és sikítozni kezdtek, kivéve Jungkookot, aki sokkal inkább zavarba jött, és elvörösödve bújt bele Jimin vállába. Tae visszaült a helyére, kissé ajkába harapva, de pár másodperc múlva már újra feloldódva élvezte a zene dallamát, és kis ideig behunyt szemekkel reagált a zene ritmusára a testével előhozott hullámmozgásokkal.

Eltelt még egy-két kör, és most már én kerültem sorra, ami a pörgetést illeti, hiszen az óramutató járásával megegyezően mentünk sorba. Már vagy egy perce gondolkodtam a dolgon, hogy mi legyen a feladat, de egy egyszerű „felelsz vagy mersz” kérdésen nem tudtam továbbjutni.

- Istenem, ez unalmas! – jegyezte meg Taehyung.

- Valóban, annyira nem kreatív, valami izgalmasat! Jin, menni fog! – csapott izgatottan a combjára Namjoon.

- Legyen egy csók – dobta fel a magas labdát Jungkook.

- Micsoda? – kerekedtek ki a szemeim. Számomra ez már igencsak komfortzónán kívülre esett. Legalábbis az, hogy random embert csókoljak, az mindenféleképpen. Jó, nem vagyunk random emberek, de… Azért ők mégiscsak olyanok, mint a testvéreim. A testvéreimet meg nem csókolgatom. Kivéve Namjoont. Ahogy most rá is pillantottam szemem sarkból, mintha láttam volna egy furcsa villanást a tekintetében. Ezt jelenleg nem értettem, de magamat ismerve lehet, hogy csak beképzeltem. Néha a srácok is, néha én is furcsán viseljük az alkohol hatását. Ennek is köszönhető, hogy az agyamon átfutott az a bizonyos gondolat: mi lenne, ha Namjoont pörgetném ki… saját magam mellé?

- Oké Jin, leszavaztunk, az lesz – kezdett Jungkook felemelt kezekkel hullámozni a zenére, ami immár a Shape of you volt. Mi a fene, a zenék fokozatosan egyre normálisabbak lettek. Látszik, hogy Namjoon az imént valamit változtatott a lejátszási listán.

- Ne gondolkozz már ennyit, pörgess – helyezte a kezemet Suga az üvegre, mire én további agyalás nélkül megpörgettem. Figyeltem, ahogy az üveg folyamatosan pörög, majd pedig egyre lassul. A szája folyamatosan felém közeledett, viszont én reméltem, hogy még Sugánál megáll. De nem. Sajnos az üveg szája egyértelműen rám mutatott, mire ajkaim elnyíltak, és szemeim is nagyra tágultak. Én nem akarok csókot senkivel. Akivel talán lehetne, és még titkon örülnék is neki az… ahh, nincs akkora szerencsém, hogy rá essen a következő pörgetésem választása.

- Nincs valami szabály, hogy ilyenkor a pörgető nem ér?      

- Nincs – vágta rá J-hope, majd pedig vigyorogva figyelte, ahogy pörgetek egy újabbat. Jézusom. Nem tudom, miben reménykedtem, de nagyon bíztam benne, hogy senkit sem pörgetek ki, ami egyenlő a lehetetlennel. Na jó, akkor higgyünk inkább abban, hogy lesz valami… szépség és a szörnyeteg helyett, hercegnő és a szörnyeteg csók? Talán ez az egyetlen variáció, amit jelenleg ép gyomorral tolerálni tudnék.       

Az üveg szája most is felém közeledve kezdett lassulni, csak egy kis hiba csúszott abba, hogy magammal kelljen smárolnom, ami egyébként tökéletes védekező mechanizmus lett volna arra, hogy haha, ezt akkor nekem nem kell megcsinálnom. Ez a dolog pedig az volt, hogy még Suga közelében állt meg az a bizonyos üveg.

- Wohooo! – hangoskodott Tae, majd a többiek is. Együtt kezdték kántálni azt a bizonyos felszólító módú, ajak érintkezést követelő mondatot. Az arcom totál vörösbe hajlott át, miközben a fülemben mélyen, szinte már éreztem a zene dallamát, ami egy ilyen helyzetben is kissé fel tudott oldani. Ötletem sincs, hogy hogyan tette, de képes volt rá. Ennek a következménye az volt, hogy nem is észleltem, mit történik, csak hogy Suga felém fordult. Tudatosult bennem, hogy borzasztó hidegvérrel tette ezt. Ajkaimra hajolt, majd ellopta tőlem azt, amit a feladat meg is ígért neki.

De nem ám, – túl jó lett volna – hogy csak egy apró puszit nyom ajkamra, vagy a maximális, amit el tudtam képzelni az, hogy pár másodpercig elidőzik, lágyan ringatva, de nekem már ez is sok lett volna. Hát ennél több is történt. Ízlelőszervét kegyetlenül éreztem meg az enyém mellett, amit nem is értettem, hogy hogy hozott össze. A zene mellett mélyen a dobhártyámon nem csak az éppen szóló zene hangjegyei ugrándoztak fel s alá, immár a szívverésem heves ritmusát is hallottam. Mintha csak a dobhárytám – a nevéhez híven, mint valami törzsfőnök – valóban dobolásra használta volna, így megadva a többi törzstagnak az ütemet a táncukhoz. Suga képes volt akaratom ellenére beférkőzni úgy a számba, hogy meg sem engedtem neki. A zene egyre csak hangosodott a fejemben, a csók iránti láz pedig egyre inkább eluralkodott rajtam, holott kicsit sem élveztem. Sőt, mi több, annak ellenére, hogy Suga aranyos, nem az esetem. Az a bizonyos ittas állapot, illetve az, hogy életem egyik legerotikusabb csókját éltem át (a rendkívüli tapasztalattal rendelkező Suga miatt), nem éreztem késztetést arra, hogy elhajoljak. Sosem volt még ilyen csókom, de nemhogy ilyen, még másik sem nagyon. De erre a dologra képtelen voltam gondolni.

Suga ujjai tarkómnál foglaltak helyet a szőke hajamban, mire egy köhintést hallottam meg, és éreztem, ahogy Sugán hátulról rántottak egyet.

- Elég lesz – hallottam a leállító szavakat. Rap Monster kissé mintha feszült lett volna. Némileg elrejtve (már amennyire lehetett azt) emeltem kézfejem ajkaimhoz, hogy letöröljem az apró nyálcsíkot szám széléről, ami az imént keletkezett oda. Felkeltem, és ingatag léptekkel mentem a pulton található poharamhoz, majd a tárgyat ajkaimhoz emelve hunytam be a szemem, és ittam meg belőle az utolsó korty vodkámat. Azt hiszem, erre nem bírtam volna ki, hogy ne igyak. Elvették tőlem a csókomat, egy játék keretében. Mi jön még ma, a szüzességem?

Miután kissé lenyugodtam, csak akkor voltam hajlandó visszaülni. A kérdés témájáról lemaradtam a poharam kiürítése miatt, na meg a kis szégyenérzet miatt, hogy komolyan Sugának adtam egy csókomat, amit alap esetben sosem tettem volna meg. Nem, nem az, helyes srác meg minden, de nem, ez nem így működik. Én nem csókolok meg csak úgy valakit, és… emiatt most lelkiismeret-furdalás uralkodott el rajtam.

Az üveg pörgött, és Namjoonra esett a választása, aki kissé feszülten fúrta ujjait tincsei közé.

- Srácok, ne már! – fújtatott egyet. – Szülinapos vagyok.

- Ez a jutalmad, nemhogy örülnél!

- Jungkook, te és a piszkos fantáziád, miért találsz ki ilyeneket? – védekezett kissé kínos nevetéssel a leader, majd pedig várta, hogy Jungkook párt sorsoljon neki egy olyan feladatra, amiről nem tudtam, hogy mi is lehet az. Mindenesetre az alapból elég belevaló Rap Monster arcát elnézve kissé kínos, avagy kellemetlen lehetett a dolog.
Az üveg fordult, majd annak ajkai irányomban nyíltak el, újra. Érdeklődve néztem fel a srácokra, mire hatalmas éljenzést kaptam. Nagyobbat, mint az eddigi sok-sok feladatnál bármikor.

Namjoon arcára néztem, hogy onnan legalább ki tudjak olvasni valamit. Remélem, jót jelent, hogy a többiek ennyire örülnek. Namjoon tekintete az üvegen volt, majd csak pár másodperc után nézett fel arcomra, immár kicsit sem kínban, vagy kellemetlen érzésben úszva.

Felállt, majd odalépett elém. Fejem csípőjével volt így egyvonalban, ami valójában eléggé zavarba hozott. A fiúk továbbra is éljeneztek, és tapsikolva figyelték, mi fog történni.
Namjoon ujjait a hajam tincsei közé vezette, majd úgy simogatta meg fejbőrömet, én pedig a tekintetét kerestem, ami jelenleg beazonosíthatatlan volt számomra. Sosem láttam még ilyennek azokat a bizonyos sötét színű szempárokat, amelyek gazdája még illuminált állapotban is több, mint csodálatos volt.

Hajamban lévő ujjait arcomra vezette, végigsimítva azon, majd pedig vállamra, és immár két kézzel fogva húzott fel a földről. Továbbra is értetlen tekintetemet vájtam övébe, de ekkor végre belenézett a szemeimbe. Érintését éreztem a csuklómon, de nem tudtam hová tenni puha ujjainak forró, égető érzését bőrömön. Mi fog most történni? Mégis mi a feladat, valaki elmondaná? Viszont ezt képtelen voltam hangosan megkérdezni. Épp az előtt az ember előtt állok, aki után sóvárgok időtlen idők óta. És Ő most így nézett rám: mintha csak… akarna valamit; tényleg akarna. A kétségbeesett arcvonásai, amik még akkor voltak fellelhetőek, mikor nem tudta, kit választ neki a sors, nyomtalanul eltűntek. Most egy vággyal és kéjes pillantásokkal teli arcát láttam meg. Nem értettem.

Csuklómon lévő kezével kissé megszorított, majd elfordult tőlem, és elindult a szobák felé. A többiek továbbra is hangosak voltak. De őket sem kell félteni, jöttek utánunk. Nevettek, és harsogták a fanok által kitalált ship nevünket, ami a „Namjin!” volt. Nem értettem, de borzasztó rosszat sejtettem. Az arcom vöröslött. Az ajtó nyílt. Bementünk, majd csukódott. A zár kattant. A fiúk kint, mi pedig bent. Az agyam pörgött, minden túl gyorsan történt, én pedig képtelen voltam felfogni.

Ahogy az ajtó mozgásán látszott, gyors volt és hirtelen. Nyílt, csukódott. Mintha csak ajkaimmal utánoztam volna a dolgot. Nyílt, majd csukódott. Nem tudtam, mit mondjak, nem tudtam, mit kérdezzek. Namjoon olyan tekintettel nézett engem, mint még soha. A szemeiben valami furcsa dolog csillogott, engem pedig egy meleg, jóleső, forró érzés járt át.

- Namjoon, mi a feladat? – kérdeztem miközben végig remegett a testem, Ő pedig lábaim közé lépett, mire hátrálni kezdtem. Sok helyem nem volt, hisz közel álltunk a falhoz. A hátam ahhoz simult, és a szemeibe tekintettem fel. Lassan rájöttem, hogy mi csillog ennyire vadul ott. Azok bizony a vágy csillanásai, csak eddig bujkáltak, most viszont a helyzetnek köszönhetően előbukkantak.

- Nem mondhatom el, mert azt hinnéd, csak játszadozom – válaszolt, mire én nyeltem egyet. Látta arcomon, hogy az, hogy nem mond semmit talán sokkal rosszabb nekem, mintha elmondja azt, aminek ezek szerint kétség kívül nem fogok örülni. – Kérlek, csak ne akadj ki. A többiek az ajtó előtt vannak, és figyelnek – hajolt fülemhez, és a szavakat oda suttogta bele. Bólintottam, és érdeklődésem egy cseppet sem lankadt. – Jin, a feladatunk… - torpant meg kissé – ...közösülnöd kell velem. Azaz, kicsit puhítottam a szabályokon, de az orális kielégítésből nem adtak lejjebb a többiek. Sajnálom, Jin. De nem kell megtenned, ha nem akarod. Ez egy olyan dolog, amit nem erőltethetek rád – szorította kezei közé pólóm anyagát oldalamon, miközben a szavakat halkan suttogta fülembe.

A vér kiszaladt a testemből, mintha nem is lett volna ott soha. Mi, ki, és miért talált ki ekkora baromságot?! Már a csók is durva volt, de hogy lehet egy ilyet ráerőltetni két emberre? Az alkoholtól forró mámorban úszó testem remegett, amit azt hiszem, Namjoon is érzett, így elengedte a felsőmet, majd két lépést hátra lépett tőlem.

- Sajnálom, Jin. Hülye vagyok, hogy egyáltalán belementem. Nem tudom, miért tettem, ez az idióta pia az oka az egésznek. De francba is, tudod, hogy mennyire fájt, amikor Suga… az előbb…? Jin, én akartam azt, hogy… Ahh, már megint többet beszélek, mint kéne – támasztotta meg fejét a tenyerében.  

- Namjoon? – szólaltam meg nagyjából egy perc elteltével, normális hangerővel. Tudtam, hogy a többiek hallhatják, de az előbbit is hallhatták, így nem igazán érdekelt. Természetesen hozzá kell tennem azt is, hogy a leader ezt nem biztos, hogy realizálta. Namjoon felemelte a tekintetét a kezei takarásából. Úgy nézett rám, mint egy igazán részeg, de annál szomorúbb kölyökkutya. – Azt hiszem… Azt… - Próbáltam valami értelmes mondatot összekovácsolni a jelenlegi helyzetre, de képtelen voltam rá. Csak oda lépkedtem hozzá, majd pedig arcát a kezeim közé fogtam. A szívem hevesen vert, és már megint teljesen átforrósodott a testem. Lágyan ajkai felé hajoltam, és egy olyan óvatos csókot adtam neki, amilyet még remélem, sosem kapott. A vonzódásom minden létező részecskéjét bele szerettem volna adni, és csak remélni tudtam, hogy sikeresen adtam át ezt a bizonyos érzést.

Az első reakció a meglepődés volt. Pár pillanatig nem tett semmit. Nehéz lehetett neki feldolgozni azt, amit épp tettem. Mikor végre sikerült megtennie, a derekam köré kulcsolta karjait, ahogy a finom csókomat élvezte. Percekig tartott egymásba feledkezésünk, de mire vége szakadt, már mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy mind a ketten ugyanúgy gondolunk a másikra.       

A nyakát ölelve néztem fel szemeibe, immár kifejezetten vággyal telt tekintettel.

- Leader, van egy feladatod.

- Tudom.

- A feladatokat pedig teljesíteni kell – fejeztem be a gondolatomat azzal, hogy lágyan ajkamba haraptam.

Namjoon pár pillanatig kerek szemekkel pislogott rám, hogy most csak álmodik, vagy valójában ez hagyta el az ajkaim közti rést, amiben az előbb még az ő ízlelőszerve tevékenykedett. Láttam a szemeiben, hogy nem tudja elhinni, amit mondtam, de igazi férfihoz híven nem gondolkodott sokáig, amikor újabb utalást tettem arra, hogy mit szeretnék. Derekára ugrottam, csípője körül összekulcsolva lábaimat. Csak pár lépést tett velem így, majd velem együtt dőlt le az ágyára.

- Remélem, tudod, hogy a többiek itt vannak. Csendben kell maradnod.

- Miért? Épp az a lényeg, hogy hallják.

Ekkor igazat adva hajolt bele a nyakamba, majd ízlelgetni kezdte azt.

Csak ekkor kezdődött el az este, ami eddig azt hittem, már sokkal inkább a vége felé közelít. Amikor már bizony valami másnak a végén, illetve tökéletes kiteljesedésén jártunk, csak ekkor jutott eszembe, hogy mivel tudnám megkoronázni az estét. Egy valami még nagyon nyomta a lelkemet.

Izmos vállára kaptam kezemet, hogy kicsit álljon meg, mikor pedig megtette, érdeklődő tekintetével találtam szembe magamat.

Kifújtam a levegőmet, majd pedig boldogan mosolyodtam el, a fejemmel oldalra dobva a homlokomhoz ragadt tincseimet.

- Szeretlek… Boldog születésnapot, Namjoon!