Rémálom (Suga szemszöge - kiegészítés) ~ Wendy

Rémálom
*Suga szemszöge*
Előző rész ismeretében válik érthetővé. Tekintsd meg ITT.

Cím: Rémálom

Rész: 2/2 (Az előzőhöz egy kiegészítés) Előző rész ismeretében válik érthetővé. Tekintsd meg ITT.

Párosítás: Yoonmin / Suga x Jimin / Yoongi x Jimin

Műfaj: Angst / Yaoi / Slash / Smut (Erőszak, Derpresszió, Öngyilkosság, Fájdalom, Félelem, Halál, Brutalitás, BDSM)

Szemszög: Suga

Megjegyzés: Ezt a kis kiegészítést nem én írtam. Kedves barátnőmnek, Wendynek köszönhetitek. Én csak átolvastam, illetve némi formázási és fogalmazási dolgot javítottam benne. Innen is köszönöm neki, hiszen így sokkal élhetőbb lett ennek a rémálomnak a befejezése.

Korhatár: 16+

Warning: Trágár beszéd, erőszak!

Két nap. Két nap telt el azóta, amióta Jimin leugrott a dorm tetejéről én pedig elkezdtem lelkiismeretfurdalást érezni. Ilyent sose éreztem még aközben sem, miközben megerőszakoltam. Igaz, akkor nem éreztem semmit, csak az alkohol bódító hatását. A halála nem hatott volna meg különösebben, hisz a koporsóját is olyan üvegesen néztem, mintha nem értettem volna, hogy mi történt.
Viszont két nap után elkezdtem érezni valamit. Apró szúrást a szívem környékén és a hasamban egy kibírhatatlan érzést. Először azt hittem beteg vagyok. Szólni akartam Jin hyungnak, de úgy sem hallgatott volna meg. A szíve mélyéről gyűlölt engem, amiatt, mert Jimint a halálba kergettem, de lassan megértettem mindent. Lelkiismeretfurdalásom volt azért, mert azokat tettem Jiminnel.

A harmadik napon még rosszabbul lettem. Ha csak ránéztem az alkohollal teli üvegre, rosszul éreztem magamat. Hányinger fogott el és így kortyot sem tudtam leküzdeni a torkomon. Már pedig jól esett volna csak egy pillanatra is elfelejteni mindent.

Következő nap. Minden tárgyban, emberben az elhunyt fiút láttam. E nap megkockáztattam azt, hogy valami más nővel legyek, de mikor hozzá akartam érni… Konkrétan lelöktem az ágyról ijedtemben. Őt láttam, Őt éreztem és szinte már a hangját is hallottam. Ez pedig megijesztett.

Meg voltam bizonyosodva róla, hogy hallom a hangját. Az ötödik napon, már beszélt is hozzám.
- Büszke vagy magadra? Örülsz? Most már nincs, akit tönkre tegyél, biztos magányos vagy.        
- Hallgass! Kussolj! Nem érdekelsz! Dögölj már meg végre!         
- Már halott vagyok, nem rémlik? Tönkre foglak tenni.  
- Hagyj békén!  

Ekkor nyitottam ki a szemeimet. Már az álmaimban is? Akkor ez biztosan a hatodik nap lehet… Mindenhol ott van.        
- Nem akarsz eltűnni végre?       
- Addig nem, amíg nem jössz utánam.   
- Soha!

Azóta nem számolom a napokat. A többi tag látta rajtam, hogy ténylegesen megbolondultam. Ők nem hallják és látják, de én minden nap, minden órájában, minden percében. Talán húsz nap telhetett el, de nem vagyok benne biztos. Hazaengedtek, mert egy koncerten elvesztettem a józan eszemet. Ordibálni kezdtem a semmiért. Most, itthon ülök a kádban. A ruha, ami rajtam van… titokban elhoztam a kedven fellépőruhámat, hogy utoljára hordhassam. Még is csak… Egy álmom egy része az, amit viselek magamon. A halála óta most sikerült először leinnom magamat. Nem akarok tisztán gondolkozni. Végig húztam a borotvapengét a karomon.

- Feladtad? – hangja gúnyos, én pedig elvigyorodtam.   
- Végre megszabadulok tőled… - ekkor egy nem várt nevetést hallok a fejemben.            
- Azt hiszed, hogy ezt ennyivel megúszod?          
Egy éles levegőt vett és szinte láttam magam előtt, hirtelen megemelkedett mellkasát.
- Van egy rossz hírem. Ez mind csak egy rémálom…

Mintha ez lett volna a varázsszó, hisz szemeim azonnal kipattantak, pedig nem emlékeztem, hogy becsuktam volna őket. A dormbeli ágyamon feküdtem. Jin a mellettem lévő ágyon pihent. Tudtam, hogy nem alszik. Túl szapora volt a lélegzete. A telefonomért kaptam és ránéztem a dátumra. Jimin halálától számított második nap.

- Jin, meddig aludtam? Kérlek, válaszolj!- ültem fel rögtön az ágyon, mire Ő is hasonlóan tett.   
- Olyan… egy órája jöttél be az ajtón… Talán fél órát aludhattál. Miért, mi a baj?              
- Jimin hol van?
- Jimin? Elment. Elment meglátogatni a szüleit. Nem emlékszel?              
- M…m…. Jimin… él…?   
- Hogyne élne! Te jó ég, ilyeneket ne is mondj! Rosszat álmodtál?           
Fejemet a párnára ejtettem, és az immár az ágyam mellett álló idősebb kezét ragadtam meg. Meleg volt, míg az álmomban minden teljesen hideg. Ő létezik… Biztosan, ez a valóság.
- Igen hyung. Egy borzalmas rémálmom volt.