Beauty and the Monster - 2. fejezet - Notice Me, Monster
Notice Me, Monster
Cím: Beauty and the Monster
Alcím: Notice Me, Monster
Rész: 2
Párosítás: Jin & Rap Monster
Szemszög: Jin
Korhatár: 12
Warning: Helyenként trágár
beszéd előfordulhat.
Összefoglaló: Jin,
visszaérkezve a kollégiumba egy hosszú nehéz nap után egy virággal és némi
csokival a kezében, beugrik az ágyába a laptopja elé, az e-mailjeit bújva. Egy
furcsa e-mailre lesz figyelmes, ami egy régi randi oldalról jött, ahova még fél
éve a barátai regisztrálták fel. Vajon ki, és mi ez ilyen hirtelen?
Egy
hosszú-hosszú keddi nap után, sóhajtva klaffogok be a kolesz fő ajtaján a
sulitáskámmal a hátamon, meg kezemben egy csokival és egy virággal. Furcsán
nézhet ki, de nem, nem randira megyek, vagy randiról jövök, mielőtt valaki
félre ért valamit, nem. A boltban vettem magamnak csokit, és a virágot az út
szélén találtam eldobva. Nem értem ki dobta el és miért, hiszen annyira
gyönyörű, bár elég rövid a szára így nem tudom, hogy mibe fogom belerakni. Bár
kolesz-life, úgy sincs vázám, teljesen mindegy. Itt, ha valaki virágot kap azt
jó esetben bögrében vagy pohárban, rossz esetben joghurtos pohárban tárolja.
Várom az ajtó pittyenését, hogy érzékelje már a kártyámat. Lusta vagyok, mindig
a farmerem zsebében tartom a belépőkártyámat elől, vagy hátul, így mindig
mindenki hülyének néz, hogy épp olyan mintha meg akarnám dugni az ajtót, vagy
várnám, hogy az ajtó dugjon meg, ha épp a seggem tolom neki.
Oké ez csúnya
volt, felejtsétek el. Remélem nem égett bele senki agyába ez a kép, ahogy én
ott……. sajnálom.
Ami közben én
a tele kezemmel, és a suli tatyómmal a hátamon próbáltam csípővel érzékeltetni
a kártyámat, amit valahogy nagyon nem akart érzékelni a kis hamis
kártyaleolvasó (pedig ez a trükk mindig bejön, kifejezetten lustáknak való),
leejtettem a virágot, ami a kezemben volt eddig. Lehajoltam, majd mikor
felemeltem a fejem, valakinek az ágyékába ütköztem bele.
- Jézusom, bocsánat!- kaptam a tekintetem az illetőre a kezemben most már a
virággal.
- Nem gond, Jinek ellen hordok ágyékvédőt. Nem volt kemény mikor belefejeltél?-
vigyorgott rám Suga.
- Öhm… Ágyékvédőt hordasz?- pislogtam elképedve. – N—nem volt az.
- Ja, tudod az utcán van, hogy megfogom a lányok szoknyáját és felhúzom, majd
alájuk nézek. Ilyenkor szoktak tökön térdelni. De haha, meg se érzem így.-
mesélt, ami közben ő (nem lusta módon, ami nem vallott rá) kivette a zöld
kártyát a zsebéből és az ajtó érzékelőjének nyomta, majd kinyitotta azt és a
hátával megtámasztotta, hogy menjek be.
- Ah értem… - néztem rá furán pislogva, majd bementem az ajtón.- Köszi.
- Ja, de Jinek ellen sem rossz.- vigyorgott rám, nyelvet öltve, majd szépen el
is indultunk fel a koli szobánkba a lépcsőn.
- Még mindig Hyung vagyok… De … várj ezt te komolyan mondtad?
- Mit?
- Azt… a szoknyásat.
- Emberek, van a világon, aki komolyan vesz!- nevetett Yoongi ahogy megrázta a
fejét.- Vicceltem.
Jó, viszont akkor tényleg nem értem, hogy miért nem fájt neki, hogy lefejeltem…
az érzékeny pontját. Mindegy. Egyáltalán hogy került oda pár másodperc alatt?
Mindegy ezt sosem fogom megtudni.
Drága
szobatársammal az oldalamon pattogtunk fel a lépcsőn, én szokásosan kettesével
szedtem, amíg ő egyesével (és… lassan).
- Sosem értem, hova sietsz.- sóhajtotta immár mögöttem én pedig mentem szépen
tovább.
- Megszokás.- válaszoltam, miután felfogtam, hogy ez egy kis célzás féle, hogy
lassítsak, mert megint lehagyom. Ő elég lusta mint tudjuk, így nem igazán
kapkodta a lépteit felfelé, de végül csak beért engem. Felértünk a harmadikra,
mire már javában lihegett mellettem. Nem értem Sugát. Olyan lusta, annyira
edzetlen és most is, felértünk a harmadikra, erre itt kiköpi a tüdejét. Ahhoz
képest, hogy ezt a távot napjában harmincszor megtesszük… Legalább is én
biztos. Lent van a mínusz elsőn a mosókonyha és mindenkinek a szennyesét én
viszem le álltalában… Mármint mindenki alatt a mi kis „csapatunk” tagjait
értem. Mind kollégisták vagyunk és egy emeleten lakunk. 310ben lakom én és
Suga, tőlünk (ajtóval szemben állva a folyosóról) jobbra van Kookie egyedül,
mert ő nem kapott szobatársat, hiszen kilobbizta magának valahogy (mai napig
nem tudom, hogy csinálta, elvileg pedig ez lehetetlen), ballra pedig egyel
tőlünk egy ballagó és V van, majd pedig kettővel Jimin és J-hope. Hivatalosan.
Aztán Jimin szinte mindig Kook-al alszik. Nem csak egy szobában, hanem egy ágyban.
Azzal magyarázva, hogy hát ott csak egy ágynemű van ezért muszáj együtt
aludniuk. Meg egyébként is, mit pattogok én, kevesebbet kell mosnom.
Nekem ezzel
semmi bajom, de kicsit néha úgy érzem, van valami ott a levegőben. De nem sok
közöm van hozzá, tudják ők is, hogy mit gondolok, illetve gondolnak a többiek
is, vannak is belőle szívatások bőven. De hát ez egy ilyen dolog; „testvéri
szeretet”. Szinte mindenkit a testvéremnek vallok közülük.
Mellesleg engem még az sem érdekel, hogy fiúk. Meg… ahh amúgy sem jelent ez
semmit. Én is aludtam már Sugával. Azaz jobban mondta ő velem. Mikor rosszat
álmodik, mindig hozzám jön. Ahogy a többiek is… ebbe még bele sem gondoltam.
Basszus én már mindenkivel aludtam együtt, hmm…
És még én beszélek Jimin és Jungkook együtt alvásairól. Jin, fogd be.
- Egyébként
kitől van a virág?- zökkentett vissza a jelenbe Suga, mikor szintúgy a
kártyával (kulccsal is lehet működtetni az ajtót, de hát az bonyolult, meg
elveszik, meg nehéz, meg fém… így kártyával szokás inkább) kinyitotta az ajtót
majd előre engedve megint engem, támasztotta meg a hátával.
Beléptem az ajtón, ledobtam a táskám, majd az ágyamra ültem, amin ott feküdt a
laptopom.
Két ágy volt,
de emeletes. Az enyém volt az alsó, Sugáé a felső, miszerint őt ne zaklassák
éjszaka a szörnyek, ezért inkább felmegy aludni. Köszikeee, engem meg
zaklathatnak? Ez kedves… Hehhee. Na mindegy is.
Felnyitottam a laptopom hisz mindig így kezdem (álltalában) ha vissza érek
suliból. Jó ez nem igaz, de mostanában igen. Fontos emailt várok, egy
nyelvtanfolyamra jelentkezésem visszaigazolásáról. Pontosabban arról, hogy a
teszt alapján, amit írtam, hajlandóak-e velem foglalkozni, vagy sem. Angolul
kellene tudnom jobban. Az angol órák nem igazán jók a mostani tanárunkkal.
- Hahó, Jin, kitől a virág? Becsávóztál?- kérdezte vigyorogva, ahogy belevágta
magát az íróasztal előtti forgós székbe.
- Mi, csávó? Mi?- pislogtam.- J-jajj nem dehogy.- pirultam bele a zoknimba is
nagyjából. – Az út szélén volt eldobva. És nekem nagyon megtetszett. Jajj, jó
hogy mondod, vízbe kell raknom.- álltam fel a laptopom mögül, amíg bekapcsolt
és kerestem is valamit, körbe nézve a szobában.
Ahh mibe rakjalak.
- Rakd csak a bögrémbe. Nekem nem kell, mindig üvegből iszok.- mondta
legyintve, majd a telefonját vette elő, miközben lerúgta a cipőit, kinyitotta a
tőle ballra lévő ablakot majd elhelyezkedve kényelmesen felrakta az
ablakpárkányra a lábait, így kilógatva azokat.
- Jó köszi… De vigyázz ki ne ess.- pislogtam rá, miközben megfogtam az
asztaláról a bögréjét és a csapból vizet töltöttem bele, majd az asztalomhoz
sétálva raktam le. Beleállítottam a virágot. Jól mutat igazából, bár nem tudom
meghatározni egyébként, hogy milyen, nagyon nem értek ezekhez.
- Hogy esnék ki, alig van kint a bokám Jinie.
- Hyung.- fújtam fel az arcomat, majd vissza ültem az ágyamra a tábla csokim
kíséretében és a laptopomból beléptem az email fiókomba.
Végig
pörgettem a még olvasatlan e-mailjeim, majd arra lettem figyelmes, hogy ugyan a
nyelvtanfolyamosok nem írtak vissza, de kaptam egy e-mailt amit nem tudtam hová
tenni.
Rákattintottam, majd beleolvastam.
„Notice Me randioldal – Hogy vegye észre önt a szerelem!
Kedves Beauty
(Pink Princess)!
Már egy ideje
nem jártál az oldalunkon. Ma (04.02) egy üzeneted érkezett!
Monster (Rap Monster) üzenetet küldött neked.
Monster üzenetét a Notice Me
oldal használatával ide
kattintva, vagy pedig a hivatalos alkalmazást letöltve, a Notice Me app segítségével meg tudod nézni, illetve
válaszolhatsz rá.
A Notice Me oldal lehetőséget
kínál arra, hogy videóhívásokat folytass azzal, akivel szimpatizálsz.
Kellemes csábítást!
A Notice Me csapata”
Először azt
hittem ez valami spam, vagy csak random hirdetés, esetleg valami vírus, de
rájöttem, hogy nem. Elgondolkodtam, majd ekkor jöttem rá, hogy még valamikor
ősz környékén a srácok regisztráltak engem egy (többnyire meleg) férfiaknak
szóló randioldalra. Nagyon magányos voltam és lehangolt akkoriban, kissé talán
depressziós is. Nem éreztem magam jól semmiben, semmikor, sehogy, és borzasztó
volt a közérzetem. A suli se indult jól, a 11. eleje elég nehéz. Attól
függetlenül, hogy majd egy évvel idősebb vagyok, mint a többiek
(visszatartottak oviban), attól még elég nehezen megy a tanulás, főleg a nyelv,
ami nehéz. Akkoriban a dal írás és a tánc sem ment és semmi önbizalmam nem
volt. A srácok úgy gondolták, hogy meglepnek azzal, hogy összeszednek nekem
valakit, de soha, senki nem írt nekem üzenetet – mostanáig.
Ezért
teljesen el is felejtettem, hogy létezik ez az oldal. Most már csuktam volna be
az ablakot, de… de… ha már így feldobta nekem… Hányadika is van? Ránéztem a
gépem jobb alsó sarkában az időre. Uhm, április 4.- e van. Akkor csak két nap
telt el, nem olyan sok idő, tehát… egy próbát megér nem? Biztos amúgy is csak
valami egy éjszakára akarna hívni, másra úgy sem keresnének. Nem használom a
fiókot, nagyjából egyszer léptem be mióta a fiúk megcsinálták. De sosem
találtam senkit, aki úgy igazán megfogott volna… Mindenkinek ott van a
bemutatkozásában, hogy „Egyéjszakás partnerek előnyben”. Arra emlékszem. Na,
ekkor untam meg annó a keresgélést valaki értelmes után…
Ja, hát igen,
nem véletlenül vagyok fent egy férfiaknak szánt randioldalon… Hát sosem vonzottak
a lányok. Jobb ezt most leszögezni, mielőtt bárkiben tévképzetek alakulnak ki.
Az igazság az, hogy én ezt már kiskorom óta tudom. A szüleim nem, de én igen.
És a barátaim is… igazából rájöttek. Néhány beszélgetés alkalmából, hogy épp
kinek ki tetszik, melyik lány, meg ki hogyan mit csinálna vele (perverz banda)
én meg sem szólaltam. És egy idő után rájöttek. Rákérdeztek én pedig nem
hazudtam. Sírni viszont sírtam. Sosem coming out-oltam még senkinek, csak
nekik. És kellemetlen érzés volt beszélni erről. Hiszen fiúkkal vagyok egy
kollégiumban, és fiú gimnáziumba járunk. Körbe vagyok véve velük… És félek,
hogy ezek után félni fognak tőlem, hogy megerőszakolom őket. Nem, erről szó sincs,
én nem bántok senki. Sőt, még egyszer sem lestem meg sehol egy fiút sem. Sem
fürdés közben, sem esetleg a mosdóban, sehol. Én nagyon szemérmes vagyok, ami
azt illeti.
Meglepő volt,
hogy a fiúk abszolút nem akadtak ki. Amint mind az 5-en körbe öleltek utána körbe
dobáltak egy halom zsebkendővel és elkezdtek kérdezgetni, hogy hogy jöttem rá,
tetszik-e most valami fiú/férfi, milyen az esetem, avagy az ideálom…
Rengeteg kérdést kaptam tőlük és mindet mosolyogva és jó érzéssel hallgattam
őket. Még most is megmelengeti a szívemet a reakciójuk. Nagyon jól esett ez
akkor, abban a pillanatban. Jobban nem is reagálhattak volna…
No de térjünk
is vissza a jelenbe. Megnyitottam a kis linken az oldalt, ahol egy ideig
lobbiztam, hogy na most vajon mi a jelszavam, de végre sikerült kitalálnom
(nyilván „imadomabarataimat308309310311”. A srácok adták meg ezt is mikor
csinálták az accountom. A sok szám, a szobáink számai a koleszban növekvő
sorrendben, a szöveg előtte pedig azt hiszem egyértelmű. Ahol csak lehetett
emlékszem, hogy az adatlapomba mindenhova beleírták, hogy mennyire imádom őket…
jajj istenem, kis bugyuták.)
Bejelentkeztem,
majd a fő oldalról a saját adatlapomra kattintottam, hisz innen lehetett elérni
az üzeneteimet. Ahogy az adatlapomat megláttam, muszáj voltam arra, hogy végig
olvassam, miket írtak rólam a fiúk E/1-ben, még fél évvel ezelőtt.
Szinte
már-már elrettentő vagy ijesztő, hogy mennyi mindent tudnak rólam. Akkor még
azt mondták, hogy amit ők nem töltöttek ki a kedvenceimmel kapcsolatban, azt
tegyem meg én, de… valójában mai napig nem tettem meg. Hiszen… őszintén
megvallva, amit ők nem tudtak rólam, azt én sem tudom magamról igazán. Nincs
kedvenc filmem, vagy képem, vagy esetleg helyem… tehát teljesen ügyesek voltak.
Ahogy olvastam, eszem bejutott, hogy ezen az oldalon normális esetben egy
becenevet, és a valódi nevet kellett volna felhasználni, mikor regisztráltak.
Hát nekem a becenevem az adatlap szerint „Beauty” a rendes nevem pedig „Pink
Princess”. Hát igen, a barátaim elég gügyék. De tegyük hozzá, meg is vertem
volna őket, ha megadják a rendes nevemet. Nem mintha valaki így ne tudna
megtalálni, ha nagyon akar más közösségi portálon…
Végig olvastam az adatlapom, néha egy-egy dolgon elkuncorásztam, majd végül
rákattintom az üzeneteimre. Egy darab. Hmm… Megnyitottam.
„04.02. – 21:39
- Monster:
Üdv, Kedves Beauty!
Hogy milyen kicsi a világ, nem igaz? ;)
Meglepődtem, mikor az oldal feldobott téged az ajánlottak listáján, azzal a
szöveggel, hogy „Találd meg az igazit, Ő vár rád!”. Aztán a képedről egyből
felismertelek. És mekkora véletlen… Beauty és Monster… Szépség és a Szörnyeteg.
Hmm, nem rémlik valahonnan, Seokjin? :D
Szép estét, és várom válaszod: RapMonster”
Felismert?
Oké legyen. Tudja a nevem? Oké legyen. Beauty és a Monster? Oké, az is legyen.
De nem értem, ki ő, és hogyan ismert fel.
Összeráncolom a homlokom. Valaki a suliból? A szülővárosomból? Jézus,
valamelyik családtagom? Talán kolesztársam? Vagy csak a barátaim szivatnának
már megint?
De… Tudtommal senki sem meleg a környezetemben (Jimin és Jungkook érdekes
viselkedését leszámítva, de ők szerintem nem mondhatók annak), ez márpedig egy
olyan oldal, ahol a férfiak felvállalják, hogy… ha nem is melegek, de nem
heteroszexuálisok, maradjunk annyiban.
Egyre inkább
összevontam a szemöldököm. Ki ez, és honnan ismerhet. Így hát rákattintottam a
profiljára… majd akkor egyből lesett le a tantusz.
Ez… Akarom
mondani Ő… A magyartanárom.
Az életem pörgött le a szemem előtt amint megláttam a képét. Azt hittem csak a
testvére, ikertestvére esetleg, vagy ez valami rossz vicc, fake, de nem.
Elolvastam az adatlapját és a stílusa,a dolgok, amiket tudok, hogy rá
vonatkoznak… valóban ő volt. Elképedtem. De miért vagy fent egy ilyen oldalon…?
Várjunk csak… biszexuális?
Kicsit megdobbant a szívem (holott ugyan nem tudtam biztosan, hogy az mit is
jelent), amitől megijedtem. Egy… helyes férfiről van szó. Szimpatikus,
közvetlen és jófej. Eddig három órát tartott nekünk (ma is lett volna, de
valami dolga akadt) és… tényleg nagyon kedves. De… miért írt rám?
Lepörgött az
életem előttem újra. Most ki fog derülni, hogy meleg vagyok. Ezzel fog
viccelődni igaz? Minden ki fog derülni. Mindenki tudni fogja. Senki sem fog
velem szóba állni többé. Az összes osztálytársam félni fog tőlem, igazam van?
Félek. Rettegek. Mi van, ha majd ezt mindenkinek el fogja mondani? Mi lesz, ha…?
-
AztakurvaJin, mi van veled? Ennyire kiakasztott egy pornóhirdetés, vagy mi van?
Akkor szoktál így nézni, bár akkor sem sápadsz le ennyire.- szakította meg a
gondolataimat Suga, ahogy levette a fejéről az időközben oda került
fejhallgatót és a nyakába akasztotta, majd egy további szó nélkül ült oda
mellém. Ha valami durvát látok a neten álltalában ő jön oda megnyugtatni vagy
elmagyarázni, hogy mit látok… Ő nem tudom hogy, de eléggé ért a sötét dolgokhoz
(nem mintha az erotika sötét lenne, de nekem bizony az) én pedig nem.
Oda ugrott mellém, majd elnézte a weboldalt.
- Notice Me? Jajj ez nem az a randioldal? –gondolkodott a címet elnézve, majd a
profilra akadt a tekintete.- Woo, ez nem Namjoon?- kérdezte jobban belemélyedve
az adataiba, közelebb hajolva a laptop képernyőjéhez.
- D…de.- reszkettem meg kicsit.
- Na és ezzel mi a baj? Hm, nem gondoltam volna, hogy a tanár bácsi biszex.-
gondolkodott Suga.
- Az… az, mikor mindkét nemhez vonzódik, ugye?- kérdeztem halkan. Igen, ebben
kifejezetten buta vagyok. Tudom mi az, hogy meleg, de annyi minden van, pánszexuális,
transzszexuális, aszexuális, Jungkookszexuális… Ezeket sosem értettem.
- Igen. –
mondta Suga.- De hogy találtad meg? Nem is tudtam, hogy használod még ezt az
oldalt.- döntötte a fejét a vállamra, ahogy nézegette a képernyőt.
- Hát… Nem is használom. Csak kaptam egy e-mailt, hogy rám írt.
- És erre te?
- H-hát elolvastam…
- Jajj Jinie-hyung olyan buta vagy. Miért nem írtál vissza?
- Most olvastam el na, azt sem tudtam ki ő, megnéztem és ez talált szembe.-
pirultam el kissé.
- Na de… Nézd meg! Zeneszerző, dalszerző, rapper! Egyedülálló! Nincsenek
gyerekei! Minden király, szabad a pálya, na, írj már neki vissza!- ugrált ott
mellettem.- Basszus tökre össze illetek!
- M-micsoda? Nem! De hát ő biztos nem azért írt rám! Hát ő a tanárom! Biztos
csak felismert és…
- Igen, mert egy randioldalon álltalában csak úgy írsz valakinek, hogy csevegjetek,
mert nincs jobb dolgod, meg ismerősbe akadsz, akkor megkérdezgeted, hogy na
szeva, te is itt? Ugy milyen jó bulák vannak? Hajh, Jin, na muti, mit írt.-
mondta és ellökte a kezem a tapipadtól ez után pedig megnyitotta az üzenetet.
Elolvasta,
amit írt nekem Rapmonster, majd eltátotta a száját egy pillanatra, majd újra
vigyor akadt fent az arcán.
- Ez flört.
- Hogy mi?
- Flört… tudod… felszedős duma, vagy olyasmi. Miért szerinted mi az, hogy
Szépség és a Szörnyeteg?- nevetett Suga.
- H-hát csak véletle-
- Véletlen egybeesés egy frászt! Na gyerünk írj vissza, vagy én fogok!-
vigyorgott ott mellettem. Azon csodálkozom, hogy nem növesztett szárnyakat,
mint egy kupidó és kezdett el a levegőből lövöldözni rám és a monitoromra.
Haha, az biztos, hogy vicces lenne.
Így hát, visszaírtam.
Suga segítségével némileg, de az mellékes. Ami azt illeti, szerintem Ő izgatottabb
volt, mint én. Együtt vártuk tűkön ülve az online Namjoon válaszát.
Hm, milyen furcsa. Beauty és Monster… talán véletlen? Vagy… Még sem lenne az?
Fun fact:
Jinék szobájábáról (illetve az összes kolesz szobáról, kisebb változásokkal) itt van egy kép belülről (később ha lesz időm, megcsinálom a szoba alaprajzát is.)
Nagyon jó lett!!!!
VálaszTörlésVárom a következő részt!!!
Keményen írás alatt van :D Köszönöm szépen, és örülök, ha elnyerte tetszésed ^^
Törlésoké :)
Törlés