Hyung lakása [3/3]
Cím: Hyung lakása
Rész: 3/3
Párosítás: Jungkook & Menedzser
Szemszög: Jungkook
Korhatár: 18+ !!!
Warning: Helyenként trágár
beszéd előfordulhat.
Összefoglaló: A srácok
új tánctanárt kaptak, aki túl keménykezű velük. Emiatt, elpanaszolják a
menedzsernek a problémáikat. Jungkook a próba közben elalszik, majd egy furcsa
helyen nyitja ki a szemeit…
Hyung lakása [3/3]
Miután kiment a fürdőből,
otthagyva engem, természetesen, egy nagyjából 15-20 percet ültem a kád szélén
és valami olyasmik játszódtak le az agyamban, hogy…
„Úristen, megcsókolt.”
„Úristen, mi csókolóztunk?”
„Úristen, látott egy szál törölközőben.”
„Jézusom, szívrohamot fogok kapni, úgy ver a szívem.”
„Várj, miért ver ennyire a szívem?”
„Dupla-várj: Miért nem érzem rosszul magam a csók után?”
„Nem érzem magam rosszul.”
„Viszont zavarban vagyok.”
„Mit jelent ez?”
„Jelent ez egyáltalán valamit?”
„Egy tízes skálán mennyire vagyok nem normális, olyan 572 elég lesz?”
… és ehhez hasonlók.
Mint a gondolataimban is
megfogalmaztam, nem éreztem bűntudatot, vagy hasonlót. Hiszen nem én kezdtem, nem
én csináltam, nem rángattam bele semmibe, nem is értem, ezek most, hogy
jutottak eszembe. Hiszen amit itt most felsoroltam, mind Ő csinálta és
kezdeményezte.
Megráztam a fejem és inkább
hagytam a gondolkodást a fenébe, hisz ez az utóbbi, nem az én műfajom.
Felöltöttem magamra a tőle kapott alsót illetve az atlétát, amit hozzá gondolt.
Teljesen jó volt a méret, nem is értettem, hogy találta el ennyire, de minden
esetre nagyon örültem a dolognak.
Izgatottan léptem ki a fürdő ajtón és igyekeztem ki, megkeresni Hyungot.
Megint, mint eddig minden alkalommal eben a rövidke kis napban, a konyha
irányába indultam; jól is tettem.
Ott volt és üveg tányérokat
rakosgatott az asztalra. Érdeklődve néztem mit csinál, a tarkómon az egyik
kezemmel zavaromban. Mikor megláttam az arcát, megint felfutott a piros a
fejemre. Jajj. Mától soha nem lesz normális színe az arcomnak?
Te jó ég, csókolóztam a menedzseremmel, hát hogy az istenbe lehetne?!
-Ohh, Jungkookie, a lopakodás
mestere vagy. - Ijedt meg kicsit megint tőlem, mikor felemelte a fejét és
meglátott.- Nem tudom, hogy csinálod, de mindig így hirtelen csak így ide
spawnolsz, hogy szlengesen fejezzem ki magam.- nevetett egy kicsit, majd a
gameres poénon én is elmosolyodtam.- Na, gyere, ülj le.- folytatta és intett az
asztalhoz.- Jók lettek rád a ruhák? Bár ahogy elnézem igen. Ennek örülök.
- Igen Hyung.-válaszoltam- Sőt,
tök kényelmesek is!- mondtam kissé lelkesen és leültem. Nem tudom mi volt ez
Jungkook, vissza kellene fognod magadat, mondjuk. Nem kellene itt pattogni, mint
egy hülye gyerek.
Elmosolyodott a hirtelen és lelkes válaszomon, majd kipakolt egy tálcát a
hűtőből, ami ilyen süti papírral volt letakarva. Ránézésre egy tálcányi süti
lehetett alatta.
Csillogó szemekkel néztem a tálcát. Istenem, egy hete sütizni akarok. A tányér
és a kisvilla is erre ad utalást. Akkor ez most az lesz? Ohh istenem, mondd,
hogy van minyon, vagy krémes, akár isler, vagy esetleg mézes francia… Jajj, add
istenem…
Kicsomagolta a sütis tálcát,
majd elém tárult a menyország; több féle ízesítésű minyon hegyek, krémesek,
valami féle rózsaszín krémmel töltött torta szelet, illetve egy csomó
gyümölcsös és más, édesnél édesebb és finomabbnál finomabb egyéb sütik.
Összefolyt a nyál a számban és csillogó szemekkel néztem a sütit, mint aki még
soha nem látott életében.
- Jajj, reméltem, hogy örülni
fogsz, de ezt az arckifejezést még én se vártam.- kuncogott Hyung ott állva a
székem mellett. Felnéztem rá és a felhevült indulatoktól vezérelve, vonyítva
ugrottam a nyakába, a széken ülésből felpattanva. Hát teljesen megkattantam.
Először fel sem fogtam mit csinálok, hisz annyira örültem. Nem tudom, mióta
akarok sütizni, erre tessék most, egy ilyen csodálatos nap után, csak így
meglep egy ekkora tálca sütivel. Jó, nyilván nem mind a ránézésre 20-25 sütit
nekem hozta, de ez egy egyértelmű jelzés, hogy igen Jungkook, neked ebből enned
kell most és muszáj, mert különben a végén még nem hízol meg és akkor szexi
leszel. Azt nem hagyhatjuk.
Jajj, eltértem a tárgytól,
szóval a Hyung nyakában csüngtem, mint egy nemnormális baby-csimpánz és visongtam,
mint egy kisgyerek, aki most lát életében először ilyet.
- Úr isten, Úr isten, Jézusom, ezt nem hiszem el, annyira örülök!!!-
mondogattam boldogan.
Hyung csak nevetett és nevetett és ölelt magához, de érezhetően nem tudta, hogy
mi ez a fene nagy boldogság egy tálca süti láttán.
Mikor felfogtam, hogy mit is
csinálok, azaz épp Hyung nyakában lógok, eleresztettem és vissza ültem a
helyemre, egy „bocsi”-t kidadogva magamból. Kicsit megint zavarba is jöttem, de
hát ezt a dolgot már igazán megszokhattam, ami azt illeti.
- Vegyél nyugodtan.- mosolygott Hyung, majd leült velem szembe az asztalhoz és
Ő magának kivett egy gyümölcstorta szeletet, és rám pillantva várta, hogy én is
tegyek hasonlóképp, hogy egyszerre kezdhessünk el enni.
Szinte mindegyik süti ínycsiklandozó volt és csodásan nézett ki. Elég
sokat, talán pár percet is gondolkodtam, hogy melyiket vegyem ki, de végül a
krémesre esett választásom. Mosolyogva halásztam ki a többi süti közül úgy,
hogy azok ne sérüljenek, majd jóétvágyat kívánva elkezdtem enni, és Hyung is
így tett.
- Tegnap hoztam neked, annak
reményében, hogy örülni fogsz neki.- kezdett bele a beszédbe.- De úgy tűnik,
hogy a tervemet siker koronázza.- kuncogott kicsit, ahogy a villájával vágott a
tortaszeletből egy darabot, majd a szájába tette.
- Tegnap, de hisz tegnap még nem is voltam itt. –pislogtam nagy szemekkel,
mikorra leesett, hogy mit is mondott. Tegnap? Hogy hozhatta nekem tegnap? Nem
értem… Hát… Tegnap honnan tudta volna, hogy én itt leszek nála?
- De.- kaptam rá a választ, ahogy még egy falatot evett a sütijéből. Viszont az
én süti darabkám megállt a számban. „De”. Mi az, hogy „De” ?! Kérdően néztem
rá, nem értve az egész helyzetet. Felnézett rám, és ahogy a tekintetembe fúrta
magát, láttam, hogy lassan megérti, hogy mit nem értek és miért nézek így.- Ja,
hát azért nem mondtam eddig, mert nem kérdezted.- mondtam.- Itt voltál már
tegnap is. Hisz átaludtál egy egész napot.
Amikor kimondta a szavakat,
hirtelen annyi minden pörgött le a szemem előtt. Jézusom, de hát akkor ma… ma
nekünk fellépésünk van.
- Jézusom Hyung, mennem kell, fellépésünk van!- ugrottam fel az asztaltól.- Nem
hagyhatom cserben a többieket, gyere Hyung, siessünk!- mondtam. Nem hiszem el.
Miért nem mondta előbb? Basszus, mennyi az idő? Miért nincs ebben a lakásban
egy rohadt óra sem? Mi a franc van? Miért nem vagyok ott? Jézusom, cserben
hagyom a többieket. Nem akarom. Basszus… Basszus, Basszus! Nem akarok lemaradni
a fellépésről.
- Ülj vissza.- mondta nyugodtan.- Már mindegy, lekésted. Mellesleg elkértelek,
tudják, hogy nem mész. Ülj vissza.- mondta higgadtan a tányérján boncolgatva a
süteményt, mintha hirtelen nem is érdekelné, hogy mit pattogok.- Na, gyerünk,
ülj vissza, nem akarod, hogy én ültesselek.- mondta, immár felnézve rám.
Lassan visszaültem a székemre
és a tányéromat bámultam. Kicsit elszomorodtam. Sosem hiányoztam még egy
fellépésről sem és én ezt tartani is akartam, örökre. De… Hát ez ezek szerint
nem így megy, nem lesz úgy, ahogy én ezt gondolom, vagy akarom. Hisz most már
mindegy. A többiek nélkülem lépnek fel, pedig én itt csak épp tengetem az időm,
ahelyett, hogy velük lennék. Ez elszomorító.
- De… Hyung, még is miért kértél el? Nincs… Nincs is semmi bajom.- suttogtam
egy kis idő után szomorúan. Én elmentem volna fellépni. Én szerettem volna.-
mondtam csalódottan, ahogy most én próbáltam a tekintetem az övébe fúrni, csak
épp nem nézett rám.
Sóhajtott egyet.
- Na látod, pont ezért. Mert tudtam, hogy ha visszaengedlek a dormba, nem fogsz
pihenni, hanem mész táncolni, gyakorolni, énekelni, edzeni a hangod és a tested
és nem pihensz, már pedig most arra van szükséged. A szervezeted kiáltott érte.
Ezt nem én találtam ki, hanem az orvos. Miközben aludtál, volt, hogy felkeltél
de össze vissza beszéltél és mint látod, nem emlékszel rá, bár az orvos is
megmondta, hogy nem fogsz. A szervezetedet teljesen legyengítette a folyamatos
tánc és edzés, meg az, hogy sosem pihensz. Igen, hívtam neked orvost, miután
ennyire furcsa dolgokat csináltál. Na és természetesen azért is nem engedtelek
vissza, hogy pihenj a dormban, hanem maradtál itt, mert tudtam, hogy nem
pihennéd ki magad. Túl szorgalmas vagy, csak épp a tested most azt mondta, hogy
elég volt már a sok hajtásból.- jelentette ki a Hyung, a végén már állva a
tekintetem és a szemeimbe nézve. Eléggé meglepődtem azon, amit mondott, de
mélyen, belül, kicsit jól is esett, hogy ennyire figyel rám. Bár rengeteg
kérdés felmerült bennem, miközben mesélt. De mielőtt kérdeztem volna, egy
huncut vigyor húzódott az arcára, amit nem értettem. Természetesen nem volt
időm rákérdezni, mondta ő magától. – Na mondjuk meg kell mondjam, itt sem
nagyon akartál pihenni.- folytatta kuncogva.
Abszolút nem értettem a dolgot,
hogy ezt mire értette. Értetlenül pislogtam rá, majd ő felállt az asztaltól és
intett, hogy én is tegyem ugyan ezt.
Felkeltem, majd kicsit ugyan félve, kételyekkel tele indultam utána. Az az ajtó
felé közeledtünk, ami a szobába nyílt, ahol felkeltem.
Intett, hogy menjek előre, így hát kissé félve és tétovázva meg is tettem ezt.
Beléptem az ajtón, majd a szoba
tárult elém, ahol kinyitottam a szemeimet. Majd csak annyira eszméltem fel,
hogy Hyung karjait átölelnek hátulról és a nyakamba hajtja a fejét és egy
csókot nyom a kissé lüktető érre a nyakamon. Majd mintha másik dimenzióba
kerültem volna egy pillanat alatt…
***
-Mhh… - sóhajtottam
fel az ágyon és ahogy lassan kinyitottam a szemeimet újra Hyung arca tárult
elém. Valahogyan a mellkasára kerültem. Miért van sötét, az előbb még világos
volt.
- Már megint elaludtál.- kuncogott fel, ahogy megcirógatta a hajamat.- Kis
álomszuszék.
- Megint? – kérdeztem fáradtan. Valahogy a tény, hogy Hyung meztelen mellkasán
fekszem, abszolút nem tudott zavarni, meg az sem, hogy ötletem sincs, épp hol
vagyok és mit csinálok. Elég kómásnak érzem magam. Téli álmot aludtam?
- Igen. De semmi gond.- mosolyogott rám és cirógatta a hajamat, mire újból
lehunytam a szememet, hisz nagyon jól esett a dolog. Jajj, mi ez a forróság,
ami elönt? Furcsa. Mintha csak… Jajj ez egyre kellemesebb… Olyan jó meleg… És
bizsergető. Mi történik? Jajj, nagyon tetszik.
- Mhhmm… - sóhajtottam fel halkan, ahogy kicsit megmocorogtam rajta. Teljesen
rajta fekszem. Még is hogy kerültem rá? Jajj, túl fáradt vagyok, hogy most ezen
agyaljak, kit érdekel…
- Mi a … Jungkookie.-
nevetett halkan Hyung. – Az orvos mondta, hogy van efféle mellékhatása a gyógyszernek,
amit kaptál, de hogy ennyire…- rázta a fejét édesen, mire lassan kinyitottam a
szemeimet, és a szemeibe pislogtam. Ez a forró bizsergető érzés… Milyen finom…
- Mi… Mire gondolsz?- kérdeztem fáradtan, ahogy képes voltam két - három
másodpercig a szemébe nézni, de utána le kellett eresszem a szemhéjaim, hiszen
nem bírtam tartani őket.
- Vajon mire, kicsi maknae. Te és a tomboló hormonjaid, nyomják a combom. – hallottam
a hangján, ahogy vigyorra húzza a száját. Micsoda, mi van a combján?
Fáradtan pislogtam
rá.- Jajj Hyung nem értelek.- ráztam a fejem.- De ahh ez olyan jóhh…- bújtattam
a keze alá vissza a fejemet, hogy simogasson még. Ngh, de kellemes. Én még
szeretnék…
- Kicsi butus maknae.- mosolygott Hyung, majd a kezét levezette a csípőm alá,
és az ágyékomhoz tette a kezét. A keze melege szétáradt az alhasamon, és ahogy
a vékony boxer anyagon keresztül átölelte ujjaival a nemességem, lassan
megértettem, hogy mit hadovál össze.
- Ohh, ahh… Értem most már.- mondtam halkan, de valahogy nem igazán zavart,
hogy ott fogdos lent.- Ahhwww, simogass még…- bújtam kezébe a fejemmel, mint
egy cica. Hyung a fejét rázva simogatta tovább a fejemet én pedig halkat nyögve
pihentem a mellkasán. Nem kellett pár perc, hogy annyira belemerüljek az isteni
cirógatásba, hogy a csípőmet megmozgassam, így kissé bele dörgölve a
férfiasságom a tenyerébe. – Hahh…- hallattam a hangomat tovább. Egyre jobban önt el a
forróság és a bizsegés. Ahh istenem, mi ez a csodás érzés.
- Kicsi Kookie, mit csinálsz.- húzta ki a kezét alólam, némi lágy cirógatás
után. Valószínűleg tisztában volt vele, hogy igazából ezt nem szabadna, hiszen
nem igazán vagyok eszemnél, de még is nehezen bírta ki.
- Ne, ne ne…- reagáltam, mikor elhúzta a kezét és feljebb csúsztam rajta, így a
csípője az enyémmel ért össze, és a szemeibe tudtam mélyedni, hiszen tökéletes
rálátásom nyílt.- Ne vedd el…- sóhajtottam szomorúan, hisz már a simogató kezét
is elvette a fejemtől.
- Aludj kicsit maknae.- mosolyogott rám édesen és egy puszit nyomott a
homlokomra, mire újabbat sóhajtottam.- Te jó ég, milyen kis érzékeny vagy.- pislogott.-
Nem gondoltam, hogy ennek a gyógyszernek tényleg ilyen durva mellékhatása van…
Bár az orvos felkészített rá, de nem hittem neki. Nem gondoltam volna erre…-
hallottam a hangján, hogy gondolkodik.
- Még is miért beszélsz ennyit?
– sóhajtottam fel, majd úgy éreztem a kezembe kell vennem a dolgokat.
Felcsúsztam a nyakához, majd lágyan körbe harapdáltam és csókoltam. Miközben
ezt a műveletet végre hajtottam a csípőmmel kicsit mozogtam ide-oda, így hyung
ágyékát dörcsölgetve, de nem igazán zavart a tény, nekem jól esett.
- Jajj, kicsi maknae. Mindjárt visszaalszol. Ne aggódj…- hunyta le a szemeit és
hagyta nekem, hogy ott tevékenykedjek.
- Nem, én nem fogok aludni…- jelentettem ki és a kulcscsontját harapdáltam
végig, majd afölött elkezdtem megszívni a puha lágy bőrét. Percekig
szívogattam, ha jól gondolom. Sokáig tartott és sokáig elidőztem ott, kissé
félálomban. Végül eleresztettem és tovább folytattam utamat mellkasán.
- Már azt hittem elaludtál.-
sóhajtott fel kissé reményvesztetten és kissé kéjes sóhajtásba fúlóan, Hyung.
- Dehogy alszom.- reagáltam rá, ahogy a csukott szemes csókolgatásból egy kis
kiálló kavicskához értem. Nem értettem mi lehet az és túl fáradt voltam, hogy
kinyissam a szemem, hogy megnézzem. Az ember ilyenkor persze mit csinál, hát
nem megkóstolja? Természetesen de.
Kinyitottam számat egy kissé és körbe fogtam ajkaimmal az ismeretlen kis
dolgot, majd rájöttem, hogy valószínűleg a mellbimbóját találtam meg. Amint
rájöttem, el is felejtettem, mivel nem igazán érdekelt, csak annyit tudtam,
hogy jól esik amit csinálok. Nekem is és Hyung hangja alapján neki is. Csókolgattam ajkaimmal és egy kisebb idő
után a nyelvemmel masszírozgattam a kis kavicsot. Hyung egyre gyorsabban
emelgette a mellkasát, vagy hullámzik a föld? Nem tudom, lehet az utóbbi, de az
is lehet, hogy mindkettő. Minden esetre nem igazán zavart, tehát folytattam a kis
műveletem, hiszen egyre inkább kedvet kaptam hozzá. Mikor már egy jó ideje
csináltam ezt, hangosan felnyögtem, az egyik pillanatban.
- Annyira szorít…- nyögtem szomorúan a mellkasára hajtva a fejem, pihenve,
mintha csak elfáradtam volna egy jó pár kör futás után.
- Mi szorít?- kérdezte egy kissé lihegve, ahogy a hatalmas tenyereit a hátamra
helyezte és végig simogatta a gerincem vonalát. Talán rájött, hogy ezt nem
kellett volna, hisz még jobban szorított ezután az alsóm, így abbahagyta és
elvette a kezeit.
- A… azz alsóm…- reagáltam elnyújtottan. Kisebb csend állt be, majd azt hiszem
pár másodpercig lehet, hogy elaludtam, de vissza is kaptam fel a fejemet.- Ahh
nem bírom tovább!- jegyeztem meg, ahogy felugrottam hirtelen És a csípőjére ültem.- Hyung Hyung Hyung kérlek segíts, muszáj, meg fogok halni!- nyögtem
ki nehezen, ahogy valami keményre ültem. Nem értem… Forró és kemény… Szerintem
biztos, valami radiátor… De miért lenne a csípőjén? Nem értem…
- Miért halnál meg? Mit
szeretnél?- kérdezte bágyadtan kissé elsóhajtva a végét, majd mikor újabbat
ugrottam kicsit a csípőjén, fel is nyögve halkan.
- Nem tudom, de muszáj! Nagyon… eegghhh…- próbáltam magyarázni sikertelenül és
fáradtan dőltem vissza a mellkasára. Fáradt voltam és erőtlen, bágyadt, de még
sem bírtam ki. Muszáj voltam elkezdenem fel le mozgatni a csípőmet, a másik kis
forró test mellett, Hyung ágyékán. Nem tudom még mindig mi az, de… de jó érzés
és nekem… e-ezt úgy érzem muszáj csinálnom.- Hyuunngghhh…- nyögtem ahogy az
alsó ajkamha haraptam.
Az említett ott alattam morgóan
és hangosan felnyögött, majd hirtelen legördített magáról. Próbáltam kinyitni a
szememet, hogy megnézzem, mit csinál, hisz valamit nagyon kutakodott. Nem
értem, mi a fenét csinál? A combjaimra térdelt, ami kicsit fájt, de nem volt
vészes. Rettentően szorít a boxerem… Megőrülök lassan azt hiszem.
Mintha valami nyakkendő
szerűséget vett volna ki valahonnan, majd felemelte a kezeimet és az ágy egyik
rácsához kötötte, mind a két csuklómat.
- Ne mocorogj.- mondta immár lágyabb hangom, mint ami az előbbi morgásokhoz
lett volna méltó.
- Hyung mondd meg, mit csinálsz?- kérdeztem lágyan, fáradtan.
- Lekötöttem a kezeidet. Nem szabad ennyit mozognod, sosem fogsz visszaaludni.
Kérlek, aludj.- mondta, majd leszállt rólam, újból mellém dőlt.
- De… Hyung nagyon szorít… a…a … lent…
- Próbálj meg elaludni, kérlek.- hajolt oda felém, majd az ajkaimra nyomott egy
lágy, nedves puszit. Újból behunytam a szemeimet és felsóhajtottam, de nem.
Fáradt voltam, de nem, így nekem ez nem fog menni.
- Kérlek Hyung, nem fog menni. Kérlek… Én… Így nem fogok tudni.- Sóhajtoztam
kicsit mozgatva a csípőm. – Nem tudom mi ez, segíts… kérlek Hyunggh…- fulladt
sóhajtásba a kérlelésem vége.
Hyung nagyot sóhajtott és
tudom, hogy eltelt egy kis idő. Félig álomországban jártam már, de nem, még
mindig nem tudtam igazán elaludni. Tudatomnál voltam, még mindig. Már amennyire
eddig tudatomnál voltam, nagyjából annyira…
Hirtelen valami meleget éreztem. Valami meleget és nedveset, ami körbe ölel.
Nem, nem az egész testem, hanem oda lent. Mi az? Ez nagyon jó érzés. Kissé
megkönnyebbültem. Amint megéreztem ezt a dolgot, hirtelen megkönnyebbülve
sóhajtottam és feljebb löktem a csípőm, mire halk nyögést hallottam, ami
torokból jött. Olyan fullasztó nyögésnek hangzott. Ezután valamit éreztem,
mintha leszorítaná a csípőm. Két kéz…. talán. Hogy ne mozogjak? Lehet. Talán…
Talán.
Majd valami mozgás. A nemességem valamelyik részén a szoba hideg levegőjét,
néha pedig azt a nedves, meleg valamit éreztem és ez folyamatosanváltozott,
hogy mikor mennyire érzem a hideget. Egyre gyorsabban történt ez a valamilyen
mozgás, ami hihetelenül jó érzés volt. Biztos vagyok benne, hogy túl sokáig nem
tartott, de nekem istenien esett az egész.
Próbáltam kinyitni a szememet,
egy idő után résnyire sikerült is. Mintha… Mintha Hyung haját láttam volna
megcsillanni a csípőm környékén. Micsoda? Nem értem. Nem mellettem feküdt még
az előbb? Nem értem. Nem volt sok időm és lehetőségem ezen gondolkodni, hiszen
egyszere, hirtelen elöntött a forróság és egy torkom legmélyéről kiszakadó
nyögés után, hihetetlen megkönnyebbülést és lüktető forróságot éreztem. Egyre
jobban halványult minden, és vízhangzott. A vízhangokból, mintha egy köhögést
tudtam volna kivenni… Majd… hirtelen…
***
Visszatértem a jelenbe.
Hirtelen kissé megszédültem, de Hyung karjai tartottak a derekamnál, így nem
tudtam elesni.
A fejemhez kaptam az egyik kezem, hisz kissé belenyilallt a fájdalom. Lassan
kezdett múlni és kinyitottam a szememet. Az első, amit megláttam, az ágy
mellett fekvő nyakkendő volt.
Pár másodpercig gondolkodtam.
Hirtelen megfordultam a karjaiban és az ingje felső gombját szinte leszaggattam
a helyéről, hogy a jobb kulcscsontjára lássak… és igen, bebizonyosodott. Egy igen
nagy és igen erős lila színű szívás nyom volt található pont ott, ahol
sejtettem, hogy lesz.
- H…Hyung…- néztem fel rá megremegő
hanggal. Ő bíztatóan mosolygott rám. Éreztem, ahogy felfut a vér az arcomra, és
muszáj lehajtanom a fejemet, szégyellve magamat.- J-jesszusom, é-én sajnálom.-
dadogom ki. Mire kimondtam, már érzem is az államon Hyung kezét, aki felemeli
azt és ajkait az enyémre téve, lágy csókba invitál. Lehunytam a szemeim és
hagytam, hogy vezessen, hogy irányítson, kissé reszketve tovább. Így, a
karjaiba zárva vezetgetett a csókban egy pár percig, amíg el nem fogyott a
levegőnk teljesen.
- Én… sajnálom.- mondtam halkan.
- A tested annyira nem sajnálja.- húzta újabb vigyorra a száját.
- Micsoda?- kérdeztem teljesen zavarban. Te jó ég, ha belegondolok, hogy Ő
engem… Ő engem… csak azért, hogy ne szenvedjek… Ő...
Megszakítva a gondolataim, kicsit közelebb tolta az enyémhez a saját csípőjét,
így lassan leesett, hogy már megint ott tartok, ahol éjszaka. Hogy… megint
állok.
- Ajh a fenébe, sajnálom… De… Amit láttam most, annyira igazinak tűnt… -ráztam
meg a fejemet és próbáltam pszichológiailag ráhatni a kis gonosz testrészemre.
- Tudod azért, mert igazi volt.- simított az arcomra, ahogy megpuszilta a
homlokomat újból.
- Te jó ég… annyi mindenre választ kaptam most…- ráztam a fejemet… Teljesen
kész vagyok… Ezt mind még… muszáj feldolgoznom.
- De van még egy valami, amit nem értesz, nem igaz?- kérdezte kuncogva, a
derekamat simogatva.
- Öhm, bizonyára. Most mire gondolsz?- kérdeztem kissé bizonytalanul. Hirtelen
nem tudom, hogy mire gondolhat.
- Hogy, hogyan tűntek el a fürdőből a ruháid.- cirógatta tovább a csípőmet.
- O-oh… Igen…
- Hát kivittem őket. Muszáj volt valahogy rájönnöm, hogy csak éjszaka vonzódtál
hozzám ennyire, vagy tényleg. És éreztem, hogy ha egy száll törölközőben fogsz
flangálni, lesz valami jel arra, hogy igen is, egyébként is szimpatikus vagyok,
nem csak akkor voltam… - kuncogott huncutul.
- De gonosz vagy…- fújtam fel az arcom.- Pedig tudnád mennyit gondolkodtam és
agyaltam miatta, hogy most mit csináljak, tök ideges voltam.- néztem morcosan
rá.
- Sejtettem.- mosolygott rám édesen, majd újból az ajkaimat vette a saját kis
birtokába. Én nem értem. Hogy bírt… teljesen levenni a lábamról, alig egy nap
alatt. De… várjunk, ha éjszaka ennyire megvadultam érte, akkor… Akkor eddig is
szimpatikus volt nekem…? Azt hiszem igen. Akkor… De… mi? Hogy nem vettem észre,
és még is mióta?...
Egyre több a kérdésem. És ezekre vajon lesz válaszom, valaha?
Bár úgy érzem, segíteni fog megtalálni a válaszokat a kérdésemre… Azt hiszem… ♥
AHW AHW UH YESS PLS SWAG
VálaszTörlés#Alegjobb
Ez az okfejtés amit itt létezettél megváltoztatta az életen :D viccet félre téve gondolom ez pozitív volt, így hát köszönöm :D
Törlésigen, határozottan pozitív!
Törlésez a fici életem értelme *-* ezzel fogok álmodni
egyelek meg, nagyon örülök :D Hát akkor szép álmokat ezzel kapcsolatban... :D
TörlésIgen, eljutottam ide is ^^
VálaszTörlésNos, nagyon követeltem a folytatást és facebookon ígértem is véleményt, szóval.
Nagyon cuki, hogy úgy írtad le az egészet, hogy Jungkook kis ártatlan. Pár dolgot hiányoltam belőle, innen-onnan részletesebb leírást. Na meg a helyesírás néhol nem volt tökéletes. De ezektől eltekintve nagyon élvezhetőre és érdekesre sikeredett. Imádtam, és köszönöm, hogy olvashattam! ♥
Chiemi/Ági~
Én köszönöm a visszajelzést. Igen, a helyesírás, arra számítottam, mert még mindig telefonról írok nagyrészt, és ha átnézem, akkor is van, hogy marad benne hiba sajnos. Na meg alapból sem tökéletes a helyesírásom /gondolom én/, tehát igen, ebben mindenképp fejlődnöm kellene.
TörlésKöszönöm, hogy ennyire tetszett és további jó szórakozást és kellemes olvasgatást a blogon :D Remélem az elkövetkezendő időben is tetszeni fog, amiket közzé teszek majd ^^