Lepaktálva az Ördöggel
[ Őrületbe kergetsz - 29. fejezet ]

     Válaszokat akarok. És úgy érzem, hogy... képtelen vagyok reggelig várni velük.
     - Jimin...? – préseltem ki a tüdőmből, ahogy egy pillanatra kicsit összeszorítottam a szemeimet.

     Ez... kellemetlen lesz.

     - Hm? – hallottam meg Jimin-től, meg azt is, hogy megmozdult. Mintha felemelte volna a fejét.
Mivel ekkor én még mindig háttal feküdtem Neki, úgy döntöttem, hogy mégse így fogok beszélgetni vele. Nem fogok ránézni ugyan, mert... nem biztos, hogy jó ötlet. De nem is hátat fordítva akarom elkezdeni faggatni.

     Így hát kifeküdtem a hátamra és jobb híján, a plafont kezdtem el bámulni. Ami üres volt és fehér, egy darab (egyébként kifejezetten szép) mennyezeti lámpával, szóval olyan sok minden nem tudta lekötni rajta a figyelmem. De a semmitől messze jobb volt...
     - Miért keltél ma ennyire a védelmemre a fiúk előtt? – nyögtem ki végül az egyik kérdést, a nagyjából húszezerből, ami a fejemben volt. Hiszen tudtam volna felsorolásszerűen még kérdezni úgy egynehány dolgot. De most úgy döntöttem, hogy... talán ez a legfontosabb.
...Vagy csak ezt szánom a bemelegítőkérdésemnek, mert ez a legkevésbé kellemetlen...

     Ő egy pillanatra csendben és mozdulatlanul maradt. Néhány másodpercig azt hittem, hogy annyira nem akar velem beszélgetni, hogy fogja magát és nemes egyszerűséggel úgy tesz, mintha meg se hallotta volna – annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem vall rá. De ma elég sok mindent csinált már, ami nem vall rá...
De szerencsémre nem így történt. Egy finom mozdulattal Ő is kifeküdt a hátára és velem együtt kezdte el bámulni a plafont... továbbra is tisztes távolságra tőlem.
...Valamiért.
Ami még mindig furcsa volt. Mostanában nem épp ehhez vagyok szokva.

     - Mindig kiállok mindenkiért, ha jogtalannak érzem, ami történik – válaszolt egyszerűen, viszonylag halk hangon. Nyugodt volt, mintha kiszállt volna belőle az előző feszültség. De a valóság valószínűleg inkább csak az volt, hogy félre tudta azt tenni azt egy kicsit.
     - Ez igaz – helyeseltem – De nem szoktad felhúzni Magad ennyire közben.
Vártam Jimin válaszát, de az nem igazán érkezett meg. Egy ideig csak beállt a csend, szinte hallottam még azt is, ahogy pislog.
     - Tudod... Csak túlságosan közel éreztem magam a helyzethez. Igazából... magamat hibáztattam a kialakult szituáció miatt. Tudom, oké, megbeszéltük, hogy nem, de én akkor is úgy érzem, hogy az egész helyzet miattam alakult úgy, ahogy, és... valójában mérges lettem Rád, mert nem védted meg magad. - nyögte ki kicsit nehezen, de éreztem a hangján, hogy megkönnyebbül attól, hogy kiadta magából végre ezt a gondolatot - Mármint basszus, olyanokat dobált Hozzád Namjoon, hogy a Te hibádból rajtam csattan a balhé, amikor a valóságban inkább fordítva van. Te pedig csak ültél és nem szóltál semmit. Ha már nem védted meg Magad, akkor nekem kellett. Nem bírtam hallgatni. – vallotta be, kieresztve magából az eddig magába fojtott feszültséget.

     Figyelmesen hallgattam minden szavát és így már kezdett tisztulni a viselkedése. Rendben, tehát akkor ezért lett indulatos (legalábbis részben), ez így... egészen logikus.
De van itt még bőven, amit nem értek kristálytisztán.
     - És... mi volt az a meleges téma? – kérdeztem. A kimondott szavaim után erősen rágcsálni kezdtem a szám belsejét. Valamiért elképesztően nehezemre esett kimondani a „meleg" szót.
     - Mire gondolsz? – kérdezte, de pontosan tudtam, hogy ez csak időhúzás. Tudta Ő, hogy miről beszélek.
     - Miért mondtad Namjoon-nak, hogy homofób? Hogy azzal van baja, hogy egy férfivel mostak össze engem a hírek. – magyaráztam meg. De erre persze semmi szükség nem volt igazából. De megtettem, mert tudtam, hogy nem véletlen akart magának időt nyerni.

     Viszont annak ellenére, hogy megtörtént az időhúzás a mondatom erejéig, ez a számára nem sokat segített a helyzeten. Megint beállt a csend. Izgalmas beszélgetés ez így, minden második mondat után várunk a másikra másfél percet. De... azt hiszem ez rendben van. Ilyenekről nem a legkönnyebb beszélni, pláne kitudja hány óra nem-alvás után. Valójában még az is érthető lenne, ha zombiként mindenre „nem tudom"-ot válaszolna. Őszintén szólva hálás vagyok, hogy nem küldd el azzal, hogy inkább beszéljük meg holnap.
     - Mert így gondolom – jelentette ki a kérdésemre való válaszként, egészen egyszerűen. Kicsit határozottabban és kevésbé kedves hangon, mint eddig. De ez nem nekem szólt. Hanem Namjoon-nak. Csak Ő ezt most épp nem hallhatta.
     - De Te is tudod, hogy ez nem igaz.
     - Honnan tudhatnám? Látod, hogy hogyan reagált.
     - Igen, de nem emiatt. Ő csak félti a bandát, Jimin. Nem ezzel van baja. Te is tudod, hogy mennyire progresszívan gondolkodik ezekről a témákról.
Jimin sóhajtott egyet, majd csak ezután válaszolt.
     - Általában tényleg úgy tűnik. De most nem ezt láttam rajta. – igazgatta meg magán egy kicsit a takaróját, mert valószínűleg fázott – Láttad, hogy hogy Neked támadt. Nem hiszem, hogy ebben csak annyi volt, hogy nem akar botrányt. Ellenséges volt.

     Vettem egy nagyobb levegőt, majd miközben behunytam a szememet, kifújtam. Nem... nem tudom. Nem tudom kellőképpen átgondolni most ezt a fáradtságom miatt. Én nem vagyok biztos abban, hogy Jimin-nek igaza van, de... jelenleg képtelen vagyok ezt reálisan átgondolni.
     - Elfogadom, hogy így gondolod – mondtam, mire hallottam, hogy egy kicsit felkuncog. Értetlenül fordítottam felé a fejem, kinyitva a szemeim. Ez most cinikus kuncogás volt...?
Valószínűleg észrevehette a mozdulatom, mert szavaival reagált rá.
     - Csak... mindig ezt csinálod.
     - Mit? – kérdeztem. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy frusztráltan beszél-e, vagy sem.
     - Ha nem értesz egyet. Mindig ezt csinálod. Nem kezdesz el győzködni senkit az igazadról. Nem veszekszel és azt sem mondod, hogy a másik egy világi hülye. Csak elfogadod az érzéseit... - mosolyodott el egy kicsit végül a szája szélén – Mindenkivel ezt csinálod.

      Lassan visszafordítottam a fejem a plafon felé, ahogy a takaró huzatának egy apró részletét kezdtem gyűrögetni az ujjaim között. Tényleg mindenkivel ezt csinálom. De... ez nem tudatos, igazából én észre sem vettem eddig komolyabban. Csak nem vagyok egy kötözködő típus, mindenkinek megvannak a saját érzései és a gondolatai. Miért ne validálhatnám azokat? Én is sok mindenről gondolok sokfélét, amivel csomóan valószínűleg nem értenek egyet. Mégis az én gondolataim és érzéseim azok. Én sem örülnék, ha valaki fejvesztve vitatkozni, vagy erősködni akarna, az értelmes (és szükséges) érvelésen, beszélgetésen túl.

     Már megint valami, amit Ő előbb észrevett rajtam, mint én magamon...
Ezen most én kuncogtam fel levegősen.
És pont, ahogy fordított esetben is az imént, most Ő nézett rám emiatt kicsit furcsán.
     - Csak ma már nem először hozol fel valamit, amit én nem tudok magamról, Te pedig igen. Mármint tudok, persze, csak... sosem fogalmaztam még meg magamnak. Fogalmazzunk inkább így.
     - Mi volt a másik?

     Ohh. Hát... Yoongi, megint sok eszed van. Ebbe a beszélgetésbe aztán tényleg szuper ötlet volt felhozni azt a kínos szituációt, ami miatt hosszú percekig nem tudtatok egymáshoz szólni és minden is elromlott. Most végre beszélgettek, aztán bedobod a labdát, hogy „Ugye emlékszel még, hogy nem olyan rég láttál tök pucéran?". Szép kis öngól.
     - Nem biztos, hogy fel akarom hozni – mondtam őszintén, kicsit elfintorodva a helyzet kínosságán.
     - Oh – komorodott el. Éreztem, ahogy újra csend ül ránk, de ez most kezdett kínossá válni.
Rendben, ettől csak rosszabb lett. Remek.
     - Oké, így most csak sokkal rosszabb – nevettem el magam – Arra gondoltam, hogy én nem figyeltem még meg ennyire, hogy mindig zuhanyzás előtt mosok fogat.

     Jimin bólintott (azt hiszem, a párna megmoccanása és az apró hang miatt), majd újra csendben maradt egy kicsit. De szerencsére most nem várt addig, hogy újra ránk telepedjen az előző, kellemetlen némaság.
     - Mióta ismerlek így csinálod.
     - Elképesztő...
     - Hmm?
     - Elképesztő, hogy mennyi mindent tudsz rólam – merengtem el a dolgon, ahogy most újra behunytam a szemeim. A légzésemre figyeltem most újra egy kicsit, de nem azért, mert meg akartam nyugodni. Csak a helyzetet szerettem volna megélni. Valami miatt annyira jelentőségteljesnek tűnt, ez az egész, látszólag átlagosba átcsapó beszélgetés.
     - 10 éve együtt élünk. Annyira ez nem meglepő. – válaszolt és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

     De, az.
Én még Jin-ről sem tudok ilyeneket, pedig Vele évek óta egy szobában is lakom. Arról nem is beszélve, hogy egy jó ideig mind a heten egy szobában éltünk, szóval... pláne.
De, ez igenis elképesztő.

     Viszont, ha abba gondolok bele, hogy Vele kapcsolatban hogy vagyok ezzel... az mindjárt más. Nem az, a többiekről is rengeteg dolgot tudok. De Róla hatványozottan többet. Azzal kezdve, hogy sosem iszik csapvizet, azon át, hogy meg tudom állapítani a szemeiből, hogy mikor milyen érzései vannak, addig, hogy melyik a kedvenc pulcsija.
A többiekről is sokat tudok, de... Jimin-ről sokkal többet.
És ez nem tudom, hogy hogyan alakult ki.

     Hm... pulcsi.
Véletlen lenne, hogy pont ez a példa jutott eszembe? Nem hiszem. Még mindig bennem van a kérdés, ami igazán érdekel, hogy mi a fenéért volt a pulcsim az ágyában. Persze vannak elméleteim, de egyik sem tűnik túl reálisnak. Enyhén szólva kétlem, hogy csak fázott és az enyém volt kéznél...
Pont Nála, aki amúgy mániákusan szeret félmeztelenül aludni, meg csak úgy... létezni, akármikor csak teheti.
Bár mostanában... pont nem annyira. Hm.

     - Kérdezhetek még valamit? – nyitottam ki a szemeim, majd már folytattam is – Jézusom, mi ez a hülye új szokásom. Verj tarkón, ha legközelebb is ezt kérdezem, szörnyen idegesítő...
Jimin kicsit értetlenül fordította felém a fejét.
     - Miért lenne idegesítő?
Én is felé néztem ekkor.
     - Mert ez alapból egy kérdés. Meg ki mondaná rá, hogy; „Nem."?
     - Hát... Én. Nem kérdezhetsz. – mondta határozottan és komolyan nézve a szemeimbe. Néhány tized másodpercig még el is hittem, hogy tényleg nem viccel, de aztán a szemei nevetni kezdtek. Majd pedig az egész lénye.
     - Humoros – ráztam meg a fejem elmosolyodva, aztán visszanéztem a plafonra.
     - Szóval nem váglak tarkón, mert engem nem zavar, ha ezt mondod. És kérdezz csak.
     - Miért alszol mostanában így? – kérdeztem felé biccentve egy kicsit a fejemmel.

     Talán külső szemlélőként ez egy érthetetlen mondat lehetett, mert nem egyértelmű, hogy mire gondolok. Egy kis ideig még az is a fejemben volt, hogy talán Ő is vissza fog kérdezni, hogy mire célzok. De nem tette. Csak csendben nézett maga elé és rágta a válaszát. A szavait és a gondolatait. Mit mondjon erre? Valószínűleg fogalma sem volt.

     De nekem sem volt ötletem, hát nem véletlenül kérdeztem meg, amit. Tudni akartam, hogy mi jár a fejében, mert fogalmam sem volt róla, hiszen nem beszél róla. Ezer éve viccelődés tárgya már, hogy Jimin minden adandó alkalommal félmeztelenül rohangál, alvás közben pláne. Mióta csak ismerem, azóta ilyen. Nem azért, mert annyira szereti mutogatni magát, egyszerűen csak így a kényelmes Neki, gondolom. Sosem kérdeztem, bevallom. De ha valamiben biztos vagyok, az tényleg az, hogy nem csak élvezi, hogy mutogathatja magát. Attól Ő sokkal szégyenlősebb.

     Túl sok idő telt már el azóta, hogy a gondolataimmal hadakoztam. Ő pedig nem szólt semmit. Szóval úgy éreztem, hogy nekem kell megtörjem a csendet.
     - Elnézést, ha valamibe beletenyereltem. Tudod, hogy nem kell válaszolj, ha nem akarsz. – beszéltem, folytatva a plafon bámulását.
     - Nem, nem erről van szó – válaszolt igencsak hamar, miközben felnyújtotta a kezeit a plafon felé és az ujjait kezdte el nézegetni. Így egészen hasonlított egy kisgyerekre, őszintén szólva. – Csak... annyira nem könnyű megfogalmazni.

     Bólintottam, bár nem tudom ezt látta-e, tekintve, hogy nem felém nézett, de végülis ez annyira nem is volt fontos. Egy idő után én is a kezeit figyeltem már a félhomályban. Kíváncsi voltam mit csinál. De úgy tűnt, hogy valójában semmit, csak valamivel le akarta kötni magát, amíg rágta a gondolatait.
     - Csak mostanában nem, szeretem látni magam. És azt főleg nem szeretem, ha mások látnak. – vallotta be végül, kicsit nehezen.

      Ez... egészen logikusnak tűnik. Azt hiszem ez is az evéssel kapcsolatos szorongásához lehet köthető és így már az is érthető, hogy részegen meg miért volt annyira könnyű a számára, hogy csak úgy mindent ledobáljon magáról és belecsobbanjon a jakuzziba. Azért, mert az alkohol feloldotta a szorongásait és nem kattogott ezzel kapcsolatban egy percig sem. Kikapcsolta az agya azon részét és csak... jól érezte magát valószínűleg.

     De ez a kijelentés meglehetősen aggasztó.
Már csak azért is, mert mikor jó pár éve szintén hasonló problémái voltak az evéssel, idáig nem igazán jutott el. Akkor ugyanúgy rohangált felsőruházat nélkül.
     - Sajnálom, hogy ezt gondolod Magadról. Tudom, hogy nem segít, ha azt mondom, hogy nincs okod rá, de mégis úgy érzem, hogy el kell mondjam. – válaszoltam Neki kicsit szomorú hangon.
     - Ennek ellenére köszönöm – mondta és éreztem a hangján, hogy egy kicsit csalódott. Talán magán a helyzeten kívül, az elcsépelt válaszom miatt is. Én is annak éreztem. De mégsem tudom, hogy mit mondhatnék. Minden sejtemmel szeretnék segíteni Neki, de nem tudtam, hogy hogy tehetném. Milyen szavakat tegyek egymás után, hogy egy mentálisan mélyen berögzült helytelenségen külsőleg változtatni tudjak? Ez olyan, mintha valaki azt próbálná megmondani nekem, hogy ne szorongjak, meg a depressziós epizódjaimban, hogy ne legyek már szomorú.
Woah, hát kösz, nekem ez még eszembe sem jutott.
     - Ugye tudod, hogy bármikor beszélhetsz velem erről, ha szeretnél? – kérdeztem tovább figyelve az égbe emelt kezeit.
     - Tudom – válaszolt valamiféle jóérzéssel vegyített fájdalommal továbbra is a hangjában, ahogy lassan leengedte a karjait – De még magamnak sem igazán szeretek beszélni erről.

     Hát ez ismerős.
Csak kicsit mással kapcsolatban.
Behunytam a szemeim és emésztgetni kezdtem ezt a meglepően fájdalmas felismerést. Emiatt a tettem miatt és kimerültségemnek köszönhetően igen hirtelen el is nyomott az álom.

***

     - Yoongi, kérlek várj egy pillanatot – szólt utánam Bang Si-hyuk a nagyszerű és rendkívül kellemetlen megbeszélés után, miközben én személy szerint igyekeztem volna a lehető leggyorsabban kihúzni a meetingről. Nagyszerű érzés volt, hogy mind a heten kvázi miattam hallgathattuk végig a vezetőségtől, hogy mi van a szerződésben és, hogy tessék nem megszegni. Nincs randizás, nincs semmi eféle kapcsolat külsőssel, nem kerülhet a nyilvánosság elé semmilyen információ, ami a témával kapcsolatos, bla, bla, hányásig fújom már ezeket a mondatokat. Tisztában vagyok vele.
De annyira nem érdekel. Tekintve, hogy sem korábban, sem most nem terveztem ezt megszegni. Annak ellenére, hogy Nekik ez nem pont így tűnik.

     A megszólításomra megtorpantam és félreálltam az ajtóból, hogy a többiek ki tudjanak menni.
Nagyszerű. Jöhet a személyes fejmosás is. Remélem felmondatják velem betűről betűre, amit az előbb megbeszéltünk.
Jimin az ajtón lévő kisétálás közben egy kissé aggódó pillantást vetett rám, de én igyekeztem nyugalmat sugározni a szemeimből. Mindenre fel vagyok készülve, azt hiszem. Tegnap óta máson sem gondolkodom csak azon, hogy mire hogyan reagáljak majd, mire mit mondjak, engem úgy érzem már nem érhet meglepetés.

     Hogy milyen mocskos naiv gondolat volt ez már megint...

     A többiek becsukták maguk mögött az ajtót én pedig csak álltam a Hybe egyik tárgyalójában a fal mellett, mint egy introvertált a házibuliban. (Tehát magamat testesítettem meg, sziasztok.) Nem terveztem sokáig itt maradni és ezt jeleztem is a bent lévők felé ezzel – akik Bang PD-n kívül még a banda közös menedzsere; Sejin volt, és az én, illetve Jimin személyes menedzsere is. Mondjuk ez utóbbi jelenléte már eleve gyanús lehetett volna, de annyira még sem volt az, hát mégiscsak hozzám, meg részben Jimin-hez volt köthető a botrány.

     - Ülj le még egy pillanatra kérlek – mondta Bang PD, mire kicsit zavartan, de eleget tettem a kérésének. Eléjük ültem a hosszú asztalhoz. Kicsit volt egy afféle érettségi felelet érzésem, pedig azért eléggé messze álltam attól már időben... De maga a szituáció. Az asztal hatalmas és ovális volt, csak épp az egyik felén egymás mellett ültek Ők, én pedig szemben velük, most már egyedül. Ezer évvel ezelőtt érettségiztem, mégis kicsit PTSD-m lett ettől.
     - Szeretnénk még valamit átbeszélni Veled – dőlt hátra a székében, ahogy a hasa előtt összekulcsolta a kezeit. Nem volt túl vidám, de magabiztos annál inkább. Mellette a jobb keze irányába ült Sejin, a másik oldalán pedig az én, majd Jimin menedzsere.
     - Igen? – kérdeztem vissza, ahogy rázogatni kezdtem a térdem fel-le. Nem voltam kifejezetten ideges, de azért annyira nem is élveztem a helyzetet. Ki tette volna.
     - Szóval, ahogy említettem, nem került ki több kép a nyilvánosság elé és ez a szerencsénk – kezdett bele Band PD lehunyva a szemeit, pontosabban folytatta onnan, ahol a többiekkel együtt való beszélgetés abbahagytuk – De a pletykákat és a médiát minél előbb le kell állítani arról, hogy jobban utánamenjenek. Mind tudjuk, hogy vannak sasaeng-ek, akik tartogatják az ilyesfajta képeket a tökéletes pillanatra várva, hogy jó pénzért bedobhassák őket. De ha nincs rá érdeklődés, akkor ezt nem tudják megtenni. – magyarázott egy kis ideig lehunyva a szemeit – Bár nincs rá sok esély, hogy bárkinek a birtokában lenne ilyesfajta fotó, de... még lehet. – nyitotta ki a szemeit, ahogy rám bámult, mire én zavartan megigazgattam magamon a garbómat.

     Istenem. Meddig fognak még a foltjaimon rágódni? Leginkább gondolom addig, amíg el nem tűnnek, de már kezdem rohadtul unni...
     - Figyelni fogok, hogy ez ne történjen meg – reagáltam nyugodtan.
     - Ez nem elég. Mindenki hibázhat. Akár kétszer is. - mondta egyszerűen, de azért éreztem a hangjában a frusztrációt.- A média kiélezetten figyel most Téged. Egy rossz mozdulat és a nyakunkon lesz a fél világ. Most még talán elhiszik, hogy a kép szerkesztett. Egy második fotónál már nem fogják.

     Kicsit összeszorítottam a fogaimat erre. Nagyszerű. Nem szorongok eléggé amúgy is, ez a monológ még kellett. Tényleg.
     - Értem – bólintottam – Ez esetben mi a teendő? – kérdeztem, hisz egyértelmű volt, hogy valami ilyesmire fut ki a beszélgetés. Hogy valamit csinálnom, vagy nem csinálnom kellene az elkövetkező pár hétben. Bár nem túlságosan aggódtam, mert tényleg nincs viszonyom senkivel, szóval enyhén szólva nehéz lenne vele lebukjak. Arról nem is beszélve, hogy túl sok irányba indult el a média a nemlétező viszonyommal kapcsolatban. Volt itt szó Halsey-ről, Jimin-ről, de valami random modell lányról is, aki azt sem tudom kicsoda, viszont elvileg egyszerre érkezett velem Franciaországba. Szóval bőven van hova szétszóródjon az történet.

     De amennyire nem aggódtam, olyannyira kellett volna.
     - Yoongi, fogalmam sincs, hogy kivel is mit csináltál és az előző beszélgetés során elég egyértelműen tudtunkra adtad, hogy ezt nem is fogod elmondani – folytatta Bang PD, kicsit ugyan neheztelően nézve rám. Meg is értem. Abszolút passzív voltam az erre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban a beszélgetés során.– Bár azt remélem tudod, hogyha 5 évvel ezelőtt lennénk, ezt nem hagynám ennyiben. – nézett rám szigorúan.
     - Tisztában vagyok vele – mondtam. Tudtam, hogy csak azért hagyja most rám ennek az információnak megtartását, mert úgy, hogy 10 éve együtt dolgozunk és igen nagyra nőtt a banda, lazítottak néhány dolgon. Már csak, ha arra is gondolunk, hogy Jungkook teljes karja ki van varrva, amikor néhány éve még a szerződésben tilosként volt megfogalmazva mindenféle ilyesmi. Lazultak a szabályok, de még messze nem lettek lazák.
     - Ennek örülök. Ennek érvényében viszont a következőt kérjük Tőled. Mivel szeretnénk a média teljes figyelmét lekapcsolni a nyomozásról és „átvenni ezzel kapcsolatban az irányítást", hogy így mondjam, tudatosan kell eltereljük Őket. 

     Eléggé zavartan pislogtam hol Bang PD-re, hol a három menedzserre mellette, akik néha egyetértően bólintottak és szintén elég határozottan néztek maguk elé. Mégis... mi az istenről van szó?
     - És ezt hogyan érjük el? – kérdeztem összevont szemöldökkel, ahogy a kezeimet összefontam a mellkasom előtt, egyfajta komfortot adva ezzel magamnak, az igencsak nem komfortos helyzetben.
     - Egy irányba tereljük Őket – bólintott Bang PD, elégedetten lehunyva a szemeit egy pillanatra, mintha csak a világot váltotta volna meg ezzel az ötlettel. De én egyelőre semmit sem értettem.
     - Milyen irányba?
     - Jimin irányába – jelentette ki, a lehető legnagyobb nyugalommal.

     Engem hirtelen úgy levert a víz, hogy néhány másodpercig mukkanni sem tudtam. Éreztem, hogy a testemben végig terjed a pánik és kihűlnek a végtagjaim. Feszülten az egyik felkaromba mélyesztettem az ujjaimat.
     - Mi? – csak ennyit tudtam kinyögni, miután kipislogtam magamat.
     - Ezzel elég könnyen el tudjuk terelni a média figyelmét a valóságról és még a fanok is örülni fognak némi fanservice-nek.

     Aha, hát ez kurva jó. Az lehet, hogy a fanok örülni fognak ennek, legyen itt bármiről is szó pontosan, de én mindjárt lefordulok a székről...
     - És mégis hogy képzelték ennek a megvalósítását? – nyögtem ki, nagy nehezen tartva magamat a tiszteletteljes kifejezésmódhoz.
     - Nem kell aggódj, nyilván nem szükséges túlzásba esni. Csak többször fogunk egy csapatba rakni Titeket a Run BTS! epizódok alkalmával, gyakrabban álltok majd egymás mellett interjúk során, több tudatosan félreérthető helyzetet generálunk majd Veletek kapcsolatban, illetve kérünk még néhány dolgot, amint azok aktuálisak lesznek. Emiatt fel fog lendülni a „shippelés" a fandomban, hogy modern kifejezéssel éljek és senkit sem fog már érdekelni, hogy mi történt valójában Franciaországban. Mert azzal lesznek elfoglalva, hogy biztosan Ő volt az a valaki. A fanok majd ezt akarják bizonygatni, a sajtó pedig legyint, mert ismerik már a k-pop kultúráját, hogy a legtöbb k-pop rajongó mindenbe szeret mindent belelátni. Ez az egész helyzet pedig még a népszerűségünknek is jót tesz majd. Előnyt kovácsolunk a hátrányból. - beszélt magabiztosan.

     Majdnem felrobbantam. Komolyan, szerintem rájuk borítottam volna az asztalt, ha nem lettem volna ennyire lesokkolva a szavak miatt, amiket hallottam.
     - És erről Jimin-t nem kellett volna megkérdezni...? Vagy a többieket? – kérdeztem elképedve.
     - Ez a Te ügyed – szólalt meg most először Sejin, a banda közös menedzsere – Ha mind a kettőtöket, vagy heteteket beavatnánk, nem lenne őszinte reakciótok ezekre a helyzetekre. Téged is csak azért vontunk bele a terveinkbe, mert Te vagy a fő alanya és ha bármikor megkeres a média, akkor tudd, hogy milyen irányba kell válaszokat adj.

     Köpni – nyelni nem tudtam. Annyi kérdésem volt, annyi érzés volt bennem, hogy hirtelen azt sem tudtam melyiket nyögjem ki.
     - Szóval én sem mondhatom el Nekik, jól értem? – nyekkentem fel.
     - Nyilván nem tudjuk ellenőrizni, hogy mit csinálsz. De jobban járnál Te is, ha nem tennéd. – bólintott Sejin.

     Leengedtem a mellkasom elől a kezeim és előre dőlve a térdeimre támaszkodtam alkarjaimmal. Ezen a ponton nem igazán volt már meg bennem az, hogy illedelmes legyen a testtartásom, mert képtelen voltam tartani magam. Behunytam egy kis ideig a szemeim és kb. az egész életem végigfutott előttem. Azta kurva életbe.
Hát ez a terv mocskos sok sebből vérzik. Már csak ha abba is belegondolunk, hogy Nekik halvány lila gőzük sincs arról, hogy nem épp elterelik a figyelmet az igazságról, hanem pont, hogy ráterelik ezzel.
     - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - nyögtem ki végül nehezen.
     - Nem igazán van más választásunk – vette vissza a szót Bang PD – Hacsak nem szeretnél beavatni minket abba, hogy mi is történt pontosan Franciaországban, ami más fényben világítaná meg a helyzetet valamilyen szempontból. De ezt erősen kétlem, mind a két aspektusából.

     Csendben maradtam.
Hát a valóságba beavatni tényleg nem fogom Őket. Viszont az tényleg enyhén szólva más fényből világítaná meg a helyzetet...
     - De... - emeltem fel a fejem – Ez mégis hogyan oldja meg azt a problémát, hogy a média rákattant arra a témára is, hogy Jiminnel... van valami köztünk? - nyögtem ki elég nehezen a szavakat és még a tekintetem is oldalra vetettem az utolsó néhány szó kimondása közben. Ez a kérdés számomra egyáltalán nem elhanyagolható, mert például Namjoon-nak ez volt a fő problémája a minap.
     - Sehogy. De ez nem is gond, sőt, csak nagyobb hangzavar lesz a BTS körül, ami marketing szempontból kiváló - válaszolt Sejin, majd Bang Si-hyuk folytatta.
     - Ahogy már említettem a lényeg az, hogy ne mossanak össze külsősökkel Téged. De nem kell aggódj, nyilván nem fogunk megkérni Titeket arra, hogy csináljatok úgy, mint egy meleg pár, igencsak etikátlan lenne, ne értsd félre. – ezen a ponton majdnem felnevettem. Miért, ez az egész helyzet nem mocskosul etikátlan? De inkább nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy befejezze a gondolatait.- Illetve nem is fog örökké tartani. Néhány hétig, esetleg hónapig, meglátjuk, hogyan reagál a sajtó. És semmi illetlenre nem fogunk kérni Téged, illetve Titeket.

     Bólintottam. Képtelen vagyok felfogni a szavakat, amiket hallok. Csak lesújtva ültem. Az agyamban egy hatalmas blokk keletkezett, ami nem engedett gondolkodni, csak arra volt képes, hogy elhitesse velem, hogy ez biztosan nem a valóság, mert ilyen nincs. Ez nem létezik.
     - Van még kérdésed? – kérdezte Bang PD.
Megráztam a fejem, tekintve, hogy az agyam egyáltalán nem hagyta, hogy bármilyen kérdést, vagy gondolatot megfogalmazzak azon túl, hogy hitetlenkedek. Pedig valójában volt még vagy egymillió kérdésem.
     - Ez esetben menj a többiek után a próbára, nyugodtan. A konkrét részletekről majd értesítünk. Köszönjük a türelmed. – kerekítette le a dolgot, majd a térdeire csapott a kezeivel elégedetten és felállt az asztaltól, ahogy a mellette ülő menedzserek is elkezdték összekaparászni az előttük heverő iPad-jeiket és a néhány asztalon szétszórt papírt.

     Nagy nehezen én is felkeltem a székről, majd kissé erőtlenül, de egy elköszönés és meghajlás után el is indultam az ajtó felé. Ők is így tettek, majd amint hozzáértem a kilincshez, újra felcsendült a hátam mögött egy hang.
     - Oh, még valami! – szólalt meg Sejin.
Én egy pillanatra lehunytam a szemeim. Mi az isten nyila jöhet még?...
     - Készüljetek fel rá kérlek, hogy a Seoul-i koncerten ketten fogjátok előadni a Tony Montana-t.
     - Hogy... hogy a micsodát? – fordultam meg nagyra nyílt szemekkel és éreztem, hogy mind az öt kottavonal kirajzolódik a homlokomon döbbenetemben.
     - Lesz egy teljes közös részetek a koncerten Jimin-nel. A Tony Montana tökéletesen illik Hozzátok.
     - De Jimin utál rap-elni – néztem rájuk értetlenül. Meg annyira nem is tud, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Mondjuk az utóbbi időben elég sokat fejlődött benne, szóval ezzel van a kevesebb gond úgy gondolom.
     - Én viszont a botrányokat utálom Yoongi, amik nincsenek ebben a két kezemben – vette át a szót újra szigorúan Bang PD, ahogy felemelte a kezeit – Most indulj a próbára kérlek. A többiek már várnak Rád.

     Még néhány másodpercig bámultam felváltva mind a négyükre, hitetlenül, elképedve és teljesen kiakadva, de úgy éreztem, hogy bármennyire is „rólam szól ez az egész", konkrétan egy nyikkanásnyi beleszólásom sincs semmibe.

     Mint úgy általában az idoloknak a k-pop világában semmibe.
Mind csak erőtlen bábuk vagyunk, akiket felülről, zsinórokon rángatnak.

     Csak abban reménykedtem, hogy ez nálunk már némileg megváltozott. Úgy tűnik nem.
Elképedve, de egy nyamvadt szó nélkül értem újra a kilincshez és most már le is nyomtam azt, majd távoztam a tárgyalóból.

     Őszintén szólva ekkor már csak egy kérdés lebegett az agyamban.
Hogy hazudjak-e Jimin arcába az elkövetkezendő hetekben, vagy tegyem kockára a vezetőség egész marketingtervét azzal - ezzel csak jobban magamra haragítva azt és kockáztatva a karrierem-, hogy őszintén elmondom Jimin-nek, hogy mi történt az elmúlt néhány percben, amit Ő nem hallhatott – viszont ennek ellenére Őt is enyhén szólva érinti.

     Valójában; halvány lila gőzöm sincs mit csináljak.

Folytatás következik...

Bármi gondolatod van a fejezettel kapcsolatban, írd meg bátran itt megjegyzésben, vagy Instagramon! ♥
Lulusfictions - https://www.instagram.com/lulusfictions

Ha pedig a bandával kapcsolatos rajzaimra vagy kíváncsi, akkor csekkold bátran a rajzos oldalam. ♥
Lulusfanarts - https://www.instagram.com/lulusfanarts