Hyung lakása [2/3]

Cím: Hyung lakása

Rész: 2/3

Párosítás: Jungkook & Menedzser

Szemszög: Jungkook

Korhatár: 12

Warning: Helyenként trágár beszéd előfordulhat.

Összefoglaló: A srácok új tánctanárt kaptak, aki túl keménykezű velük. Emiatt, elpanaszolják a menedzsernek a problémáikat. Jungkook a próba közben elalszik, majd egy furcsa helyen nyitja ki a szemeit…

Hyung lakása [2/2]

Az asztalnál ültem immár és csak néztem, ahogy pakolja el a tiszta edényeket és rakja a mosogatógépbe azokat, amikből épp ettünk. Nem értem, hogyan kerülhettem ide. Ötletem sincs. Valamennyi talán igaz abból, amit mondott, de nem tudom elhinni az egészet. Meg.. Miért nem vittek vissza a dormba? Ezt a részét még mindig nem tudom érteni.

Sóhajtottam halkan majd végig néztem magamon. Miért vagyok a pólójában? És... És miért nincsen meg a többi cuccom?
-Öhm.. Lezuhanyozhatnék? - kérdeztem egy jó 6-7 percnyi csendben ülés után. Felemelte a fejét majd rám mosolygott.
- Ja, természetesen. Jobbra, a folyosó végén. Törölközőből a világoszöldet használd nyugodtan. - magyarázta miközben intett a folyosó vége, azaz a fürdő irányába.
- És akkor... A ruháimat is szeretném, ha nem gond... - tettem hozzá pár másodperc múlva. Hát igen, nem az ő ruháját akarom visszahúzni, ami azt illeti.
- A fürdőben azt is megtalálod. - rendezte le ennyivel a dolgot és mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok, és mit dumálok neki, pakolászta a csillogó és szerintem méreg drága kristály csiszolt poharakat. Nem is értem, miért ilyeneket használ... Bár a Bts menedzsere. Azt hiszem telik rá.

Pici sóhajt ejtettem el, ami éppen akkora volt, hogy jól essen, de ne hallja meg. Elindultam a fürdő irányába és benyitottam. Az állam koccant a földön, legalább is mentálisan biztos. Én ennyire gyönyörű fürdőt soha sem láttam még. Beljebb léptem a helységben. A csempe mindenhol világosbarna volt. A zuhanyzó, a kád illetve a mondókagyló sötét vöröses barna színben pompázott, aranyszínű fém alkatrészekkel. A lámpa még itt is egy csillár volt, ami száz felé csillogott, hiszen az egész mintha csak gyémántból lett volna, de nyilván nem abból volt. Valószínűleg üveg, de egyszerűen gyönyörű. Még maga a WC ülőke is stílusos és csodálatosan illik és harmonizál mindennel. Becsuktam az ajtót, majd a zárra kukkantottam. Nincs kulcs. Rendben, akkor nem zárunk ajtót.

Levettem magamról az egy, de maximum két számmal nagyobb fehér pólót, majd az alsómra csúszott a kezem. Megnyugtató látványban volt részem, az márpedig az volt, hogy az alsó legalább a sajátom.
Egy újabb halk sóhajt követően vettem le magamról a maradék takaró anyagot is és beálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam a forró vizet és a hajammal együtt minden másomra is elkezdtem zúdítani a vízcseppeket. Behunytam a szemem és az arcom a zuhanyrózsa irányába felhajtottam. Kifújtam a levegőt a tüdőmből. Muszáj megnyugodnom. Ő a menedzserem. Lehetetlen az, hogy elrabolt. Ha meg is történt volna, megtalálnak. Egy híresség vagyok, akár ha egy napra is eltűnök, biztos kerestetni kezdenek. Ha pedig tudják, hogy itt vagyok, akkor nagy gond nem lehet. Mert akkor nem rabolt el, meg semmi hasonló...

Jungkook, mikre is gondolsz. Dehogy rabolt el. Csak segíteni akart... Azt hiszem. És adott egy szabadnapot. Az nem bűn! Szabad. A többieknek is adott elmondása szerint, bár ebben már előbb tudnék kételkedni. Valamiért nem bízok benne most, jelenleg. Kicsit tartok ettől. Bár... Izgalmas. És rejtélyes. Olyan... Mint egy krimi regényben. De... Azt hiszem az én életem sosem lesz annyira izgalmas, mint egy krimi regény. Amit jelenleg úgy érzem, hogy nem is egy rossz dolog...

Vagy 20 percig áztattam magamat a zuhany alatt, majd Kihúztam a fülke ajtaját és az egyetlen törölközővel, ami ott volt, azzal megtörölköztem. Bár én jelenleg úgy érzem, hogy... Az a törölköző... Nem feltétlenül nekem lett oda rakva... Hanem az az övé. És az, hogy alapból is egy kicsit már nedves volt, ezt alá is támasztotta.
Jobbnak találtam nem belegondolni a dologba. Gyorsan le is raktam az anyagot mielőtt megint túlgondolom a dolgot. Szemmel kerestem a ruháimat... Hirtelen nem találtam őket. De ami nagyobb gond, az az, hogy a használtat sem. Még az alsónadrágom sincs sehol...

Ijedten néztem körbe, hátha leesett volna... De nem. Ez kétségtelenül eltűnt. Tovább néztem a helységen, majd megláttam egy szárítót, amin rendeltetésszerűen, ruhák száradtak. Kis örömmel léptem közelebb, majd egyre nagyobb lett az örömöm, amikor megláttam, hogy a ruháim rajta pihennek a szárító rudjain. Megfogtam a felsőmet, hogy felvegyem, majd egyszerre két probléma is felugrott a szemeim felett; Az első, hogy csurom víz a póló, gondolom kimosta és nem száradt meg. A második, hogy mire megyek vele, ha az alsónadrágom rohadtul eltűnt?
A többi ruhámat is végig tapiztam, sőt még az övéit is, de minden vizes volt, én pedig egy nagy szál semmiben álltam és az élet értelmén gondolkodtam.

Nem láttam jobb megoldást, minthogy derekamra kötöm azt a bizonyos törülközőt és kimegyek, kérek valami ruhát. A terv tökéletes és hibátlan. Meg is tettem a szükséges lépéseket, ellenőriztem, hogy elég erősen és biztosan áll a derekamon a törölköző. Meggyőződtem róla, hogy igen, és végig néztem magamon. Utálom mutogatni magamat, de ez a helyzet ezt kívánja. Nincs B opció. Menedzser - Hyung látni fogja a majdnem pucér Jungkookot. Istenem, erről sosem beszélhetek senkinek.

Nagyot nyeltem majd kiléptem a fürdőajtón, amit vissza is csuktam magam után. Az ajkamba haraptam és újabbat sóhajtottam. Semmi gond Jungkook. Semmi gond. Maximum... Néz egyet, te valószínűleg zavarba jössz, ad ruhát, felöltözöl és... és utána nem tudom mi lesz, de ha eddig sikerül a tervet kivitelezni, akkor már jónak érzem magam.
Kisétaltam a helyre ahol utoljára láttam Hyungot, ami nem máshol volt, mintsem a konyhában. Nem találtam meg. Érdekesen pislogtam párat, majd gondolkodtam egy két másodpercig, hogy most merre menjek, vagy mit csináljak. Összesen három helységet ismerek ebben a házban... A fürdőt, a konyhát és a... Hálószobát! Elindultam az oda vezető úton, majd a szobába kopogtam halkan, majd meghallottam a hangját: "Gyere be! ". Oké Kookie, nincsen semmi gond.

Újabb para faktorral, de beléptem a szobába. Hyung épp az ingjét gombolta össze alulról felfelé, fene se tudja miért. Ha aludni készül még is miért ingben teszi azt. Ha ez másik ing, akkor miért húzta át az előzőt. Mellesleg délután van. Nem értem. A harmadik gombjánál tartott, mikor megszólalt.
-  Bocsi, csak leöntöttem magamat… kell nekem a pohárban hagyni vörösbort. Tudnám miért nem ittam meg, nem is ér-…- harapta el a mondatot miután rám nézett. Zavaromban a tarkómat vakargattam. Úgy bámult rám meredten, mint egy szobor.
- É-én csak… őő…- oké, ezt nem pont így terveztem. Az arcom totál vörös, remeg a hangom, nem tudok beszélni, sőt gondolkodni sem, úgy néz rám jelenleg, mint akinek mindjárt kifolyik a nyál a szájából, és csak félig van rajta az ingje. É-én… Istenem, a terv be fog sülni, ha így haladunk.

Hyung végül képes volt a szemembe nézni más helyett, egy olyan tíz másodperc múlva.
- Te csak…?- kérdezte.
- Én csak, ruhát szeretnék kérni. Illetve valami csodával határos módon eltűnt az összes levett ruhám a fürdőből. Illetve hát a ruháim… tudod, kimostad őket és nem száradtak még meg… mondjuk szólhattál volna…
- Jaháténcsak mondtam, hogy ott vannak. Nem tudtam, hogy azért kérdezed, mert fel akarod venni.- jegyezte meg. Ja, ez tök hihető. Valószínűleg azért kérdeztem, mert kíváncsi voltam, hogy hol van, nem azért, mert fel akartam venni, ez logikus. Sóhajtottam kicsit.
- Jó mindegy, de…
- De nem, hát, ha mondat volna...!
- De nem lehet, hogy előbb adsz ruhát és utána megbeszéljük, kezdem magam furán érezni…- nyögtem ki nehezen.
Hyung bólintott mosolyogva majd ekkor elkezdett közeledni felém, amit nem is értettem teljesen. Lassan múlt volna a vörösség az arcomon, de ahogy közeledett, valójában inkább csak erősödött az arcom színe. M-most miért jön ide? Csak jött és jött és jött… majd már annyira közel ért hozzám, hogy éreztem a bőrömön a kifújt levegőét a száján… a leheletét. Végig futott az egész testemen a hideg és megmoccanni sem tudtam, mintha teljesen lefagytam volna. Hyung karjai átsiklottak a derekamon majd mögém nyúlt. Biztos voltam benne, hogy ki akarja oldani a törölközőt a derekamon. Az ajkamba haraptam és összeszorítottam a szemeimet. Moccanni sem bírtam. Nem azért mert megszorított, vagy ilyesmi, hanem mert lefagytam. Teljesen. System error. Kékhalál. Nem megy, kész. Ennyi volt. Feladtam a szolgálatot.

Szinte már a mellkasa is az enyémnek nyomódott és az álla a nyakam hajlatában pihent, ahogy matatott valamit. Most… le fogja venni rólam? Most… most… most… látni fogja… De… én ezt nem akarom!
Hyung egyszer csak eltávolodott tőlem, majd a hátam mögül előhúzott egy látszatra használatlan boxert és egy fekete trikót.
- Mondjuk, ha arrébb álltál volna, nem feltétlenül kellett volna rajtad keresztül nyúlkálnom, de tessék, itt van. – adta a kezembe a dolgokat, majd az arcomra nézett.- Jézusom, kicsi maknae, jól vagy?- kérdezte. Az életem pergett le a szemem előtt, majd egy kő zuhant le a szívemről, mikor rájöttem, hogy az egészet félre értettem. Hiszen idő közben rájöttem, hogy a nyitott ajtójú ruhás szekrény előtt álltam és nem levenni akarta rólam a törölközőt, hanem csak nem fért el és… gondolom nem akart arrébb rángatni, ezért inkább átnyúlt rajtam és rajtam keresztül szedett nekem ruhát. Istenem, de gyökér vagyok. Vörös arccal álltam ott, olyan tekintettel, mint csak egy elhagyott kisgyerek a tescoban, aki mindjárt sír, az anyja után.
- Ig…e…én…csa..őő…- nyögtem össze vissza. Rájöttem, hogy nem, nekem ez nem fog menni. Nem fogom tudni kimagyarázni. Fújtattam egy nagyot, majd kirohantam a szobából.
- Jungkook…?- nézett utánam feltételezhetőleg, én pedig csak visszaszaladtam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót, majd leültem lihegve a kád szélére.
1, Miért lihegek? Csak 10 métert szaladtam, maximum. De nincs annyi szerintem.
2, Egyáltalán miért szaladtam ki?
3, Miért érzem magam ilyen furán?

Kicsit ijedten raktam a kezem a mellkasom ball felére, hogy megnézzem, mennyire ver a szívem. Jól gondoltam; nagyon. Nyöszörögve könyököltem fel a lábaimra és próbáltam normalizálni a légzésemet. É-én ezt nem értem. Most miért ver ennyire a szívem? Miért fújtatok? Miért érzem ilyén izgatottnak magam? Miért érzem magamat ilyen forrónak?
Megannyi kérdés, amire képtelen voltam választ adni… Ennek sorát egy ajtón lévő kopogás szakította meg.
Nem bírtam válaszolni, vagy reagálni.
- Jungkook… - hallottam meg Hyung hangját. Megint végig futott rajtam a hideg. Annyira lágy és édes volt most a hangja. Sosem hallottam eddig ilyennek. Most olyan volt, mintha… törődni akarna velem. Bárki szeretne velem törődni?
- I-igen?- emeltem fel végül a fejemet. Erre lassan kinyitotta az ajtót, majd oda sétált elém lassan.
- Jungkook, minden rendben van?- kérdezte a vállamra rakva a kezét. Újból kirázott a hideg. Jézusom, mi van itt, Antarktisz? Folyamatosan végig fut rajtam a hideg. Pedig amúgy van biztos 22°C…
Mikor észlelte, hogy megint libabőrös lettem, halványan elmosolyodott, majd visszanézett a szemembe, hogy válaszoljak.
- I-igen, persze.- reagáltam. Annyire hitelesen, hogy közben megráztam a fejem, ezzel „nem”-et jelezve.
Hyung elnevette magát, majd újból a szemeimbe nézett.
- Maknae, ha legközelebb hazudni akarsz, akkor előbb koncentrálj, hogy a gesztusaiddal ne pont az ellenkezőt mutogasd.- kuncogott, majd a hátamra csúszott a keze és megsimogatta azt, majd elém guggolt le. Ezzel még inkább kínossá tette a szituációt, hiszen törölközőben ültem. Összezártam a lábaimat és nyüsszenve arrébb is csúsztattam őket, hogy még véletlen se történjen semmi olyasmi, amit nem szeretnék.

Hyung erre pislogott kettőt, majd megrázta a fejét és folytatta a szemeim pásztázását.
- Elmondod, mi a baj?- tette fel a kérdést, amire egyértelműen tudta, hogy úgy is kénytelen vagyok igennel válaszolni, így hát megspóroltam magamnak a választ, csak megpróbáltam belekezdeni.
- Én… én csak… olyan… furán, amikor… és csak… én… szóval.- dadogtam össze vissza, mint egy zavarban lévő óvodás kislány. Nemhogy óvodás vagyok… még kislány is! Ajh, annyira kínos ez az egész.
- Sss, csak nyugodtam. Te csak olyan furán, amikor…? Szóval furán érzed magad valamikor.- gondolkodott Hyung.- Furán érzed magad, ha hozzád érek?- gondolkozott el egy pillanatra majd megint megsimogatta a hátamat ezzel megint előidézve a hidegrázást és az egyre inkább piruló arcberendezésemet. Nem maga a mozdulat okozta ezt az egészet… Hanem a helyzet, azt hiszem. Az, hogy továbbra is félig kigombolt ingben itt van és néz, ahogy nincs is rajtam ruha és hozzám ér és ilyen közel van és és és…
Ezt bár ki tudnám neki mondani. Vagy… talán jobb is, ha nem tud róla. Nem tudom, mi lenne a vége, ha rájönne, hogy ezért ráz a hideg. Annyira puhák az ujjai…

Hyung lágyan elmosolyodott, ahogy végig nézte, ahogy gondolkodom és igazából a hallgatással és a vörös arcommal igazat adok a kijelentésének. A keze a hátamról a lábamra csúszott, de nem perverzen, hanem sokkal inkább aranyosan. Megsimogatta a lábaimat, majd a kezeit lassan felvezette a csípőcsontomon, az oldalamon, a bordáimon át, a vállamon és a nyakamon keresztül, szép lassan a fejem két oldalára. Lágyan megtámasztotta a buksimat a kezeivel majd közel hajolt hozzám és semmiféle erőszakot, akaratot, vagy kényszert nem alkalmazva, nagyon lágyan és nagyon finoman érintette hozzá az ajkait az enyémhez.
Teljesen lefagytam. Mintha csak megállt volna az idő. Hirtelen melegség fogott el és ösztönösen cselekedtem… a karjaimmal belekaroltam a nyakába… Ő igen, ennyi telt az ösztöneimtől, meg az, hogy megfeszengtek a lábaim. Azt nem értettem. Talán… ez egy csók? Nem, nem hiszem, az valami más, nem? Az nem valami gusztustalan nyelves dolog? Ahh, nem értek én ehhez.
Mielőtt túl mélyre merültem volna a gondolataimban, Hyung kezei vissza csúsztak a derekamra és úgy húzott egy kicsit közelebb magához, de más egyebet nem csinált. Egyetlen mozdulatában sem volt semmi rosszindulat, vagy erőszakosság. Csak lágy és finom, puha, jóleső értintések. Fogalmam sincsen, hogy miért történt ez a valami… De, hisz hogyan érthetném, hogy történt, ha azt sem tudom mi ez valójában?

- Na Kookie, öltözz fel szépen. Aztán van neked egy meglepetésem.- engedett el pár másodperc után, szélesem mosolyogva, megsimogatva a hajamat, majd az arcomon simítva végig. Felállt, majd megfordult és kiment a fürdőből. Utána néztem, és ahogy végig néztem rajta, a folyosón, az ajtókon, csak akkor esett le mind az, hogy én most valóban Hyung házában vagyok, és az előbb mi itt… nem is tudom mit csináltunk. Ahh azt hiszem, még sem esett le teljesen..